-Légy BÜSZKE arra, aki vagy –
„Ne gondold azt, hogy rosszabb vagy, azért, mert más a bőröd színe. Higgy magadban, vagy nem hisz benned senki!” – ezekkel a szavakkal nyitotta előadását a Slam Poetry Országos Bajnokság többszöri győztese, Horváth Kristóf „Színész Bob” a Jezsuita Roma Szakkollégium csüt. estjén. Választásunk azért rá esett, mert azt gondoljuk, hogy amit ő a romaügyben képvisel példaértékű és mindezek mellett számunkra is ösztönző hatással tud lenni.
2019. március 28-án a szakkollégium előadó termében, a hallgatók nagy létszámban és érdeklődve várták a színész előadását. Tudtuk, hogy ez az est, kicsivel másabb lesz, mint az eddigiek, bármennyire is a nap vége volt.
Az est házigazdája Cellár Adrienn szakkollégistánk volt, aki koncentrálódva a színész munkásságára, származására különböző kérdésekkel készült. Felkészült és kíváncsi csapat várta Bob-ot.
Bob nagy hangsúly fektetett az este folyamán a cigánykérdésre és a bennünk lévő hatalomra, ami kibontakozóban van. Elhitette velünk, hogy roma értelmiségként feladatunk van, és ezt komolyan kell vennünk, hiszen rajtunk áll a romák jövőbeli helyzete
Az est akkor hágott a tetőpontjára, amikor Bob elszavalta az egyik versét, és érezni lehetett a levegőben, hogy ez volt az a pillanat a hallgatók körében is, amikor hitelessé vált és elkezdtünk egy síkon mozogni.
A színész motiváló előadása során biztatott minket arra, hogy igenis merjünk provokatívak lenni, hisz csak így tudjuk saját magunk és mások határait feszegetni. Nem szabad egy szűk burokban élnünk, nem kell elfogadjuk a körülöttünk lévő negatív sztereotipiákat, ami a hátrányos megkülönböztetést illeti.
Egy élmény volt ezen az előadáson részt venni, de ezt nem csak saját magamnál tapasztaltam, hanem a körülöttem lévő hallgatókon is. Jó érzés volt látni a „jezsuitás” szemekben, amikor mindenki rádöbbent arra, hogy mi az üzenete ennek az estének.
Az este után Színész Bob gondolataival elmélyedve egy újabb „löketet” kaptam, arra, hogy vállaljuk azt amilyenek vagyunk, amilyen a bőrünk színe, hisz ki más, ha nem mi tudunk példát mutatni, azoknak, ahonnan mi jövünk.
