A JRSZ és az MTA TK Kisebbségkutató Intézetének közös beszélgetéssorozatának utolsó, 2015. december 3-i témája a “Sajókazai modell”, a dr. Ámbédkár Gimnázium bemutatása volt.
„Te magad kellesz a sorsod alakításához,
ha pedig ezt megértjük, nagy baj nem lehet”
(Dr. Ámbédkár)
A Jezsuita Roma Szakkollégium félévét lezáró csütörtök esti fórumának vendégei Orsós János és Derdák Tibor voltak, akik a sajókazai modellről tartottak részletes beszámolót.
A megszokott rend szerint, a beszélgetés kezdetekor egy kisvideót tekinthettünk meg a sajókazai modellről, ami a Dzsaj Bhím Közösség fenntartásában működő Dr. Ámbédkár Iskolát mutatta be, amely a mélyszegénységben élő roma gyerekeknek próbál kitörési esélyt nyújtani az oktatás segítségével.
Orsós János a hidasi cigánysorról indult és ott határozta el, hogy nem elégszik meg azzal, hogy egész életében beskatulyázzák őt származása miatt. Igaz, nem volt zökkenőmentes az út, de ma már a Dr. Ámbédkar iskola tanáraként mutat példát tanítványainak.
A 3700 fős településen 2007-ben jelent meg a Dzsaj Bhím nevű buddhista közösség, ők a Dr. Ámbédkar Gimnázium és Szakiskola fenntartói. A Waldorf-módszerű oktatás kimeneti követelményei nem különböznek a többi gimnáziumétól, az érettségi feladatok ugyanolyanok, mint a többi iskolában, viszont ide nagy számban járnak cigány gyerekek.
Orsós János bevallása szerint vannak olyan diákok, akikkel az alapoktól kell kezdeni az oktatást, szinte a betűk tanulásától, hiszen nem kaptak megfelelő oktatást idáig. Ez hatalmas kihívás mind a diákok, mind az oktatók számára, hiszen négy évük van arra, hogy eljussanak az érettségi szintjére. Reálisan gondolkodnak és mindenkinek a képességeinek megfelelő iskolát és szakot választják, ha a továbbtanulásra kerülne a sor, így több diák van már, aki egyetemen, főiskolán tanul. Nem elvárás a részükről, hogy akik végeztek és tanárok, nevelők lettek, visszatérjenek a településre és ott segítsenek, de örülnének annak, ha az egykori diákok visszamennének, hiszen ez motiváció lenne a diákok számára.
Ahhoz, hogy valaki az iskola tagja legyen, nem feltétel a buddhista vallás, de körülbelül már negyven sajókazai család lett a buddhista közösség tagja. Nem csak a gimnázium működik ott a buddhisták által, hanem segédkeznek élelmiszerek szétosztásában, hitéleti eseményeket és különböző gyűléseket is tartanak, hiszen fontos, hogy az emberek véleményét meghallgassák, hogy nekik mire lenne szükségük és ennek alapján próbálnak segíteni rajtuk.
A gimnázium azért is fontos ezen a kis településen, mert van, aki azért nem jár iskolába, mert még a távolsági buszt sem tudja megfizetni. A Dr. Ámbédkar iskola segít eljutni a gyerekeknek az iskolába, ha kell, külön-külön foglalkoznak velük, felzárkóztató órákat tartanak, és a tanórákon körbe ülnek a gyerekek, ezzel is kifejezve azt, hogy mindenki egyenlő.
Orsós János szerint sok olyan helyet kellene létrehozni a hátrányos helyzetű fiatalok számára, ahol minőségi oktatást kapnak a fiatalok, és lehetőségeket kell kínálni a tanórán kívüli foglalkozásokra is. Reméli, hogy a közeljövőben több ilyen hely fog létrejönni és sok hátrányos helyzetű fiatal megkapja a kitörési lehetőséget az oktatás által.
Szénási Réka
A program a Nemzeti Tehetségprogram, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és az Emberi Erőforrások Minisztériuma az NTP-SZKOLL-M-15-0003 kódszámú pályázata keretében valósult meg
