Hónap: 2017 április

A nemzetközi roma napon évente egyre több eseményre, találkozásra kerül sor Magyarországon. A vigiliáján, április 7-én, idén immár második alkalommal imádkoztak együtt különböző felekezetek tagjai a romákért, cigány és nem cigány magyarok Isten áldotta együttéléséért Budapesten. A Jezsuita Roma Szakkollégium által szervezett eseménynek 2017-ben a Deák téri evangélikus templom adott méltó otthont.

A lelkész szolgálattevők Hofher József SJ római katolikus pap, jezsuita szerzetes, a JRSZ lelkésze; Szeverényi János az Evangélikus Missziói Központ igazgatója; Nyeső Ágnes református lelkész, országos cigánymissziós referens; és Laborczi Géza evangélikus lelkész.

A Szentlélek segítségül hívása és a kiengesztelődés imádságai után az igehirdetés következett.

Hofher József atya a Teremtés könyvéből Ábrahám négyes küldetését – „Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked!” – a JRSZ hallgatóinak feladatával állította párhuzamba. Szeverényi János lelkész a Rómaiakhoz írt levél 8. fejezetéből olvasott fel, majd a megváltásba vetett reménységről beszélt, mely összeköt minket etnikai, felekezeti hozzátartozás felett. Nyeső Ágnes lelkésznő a gazdag ifjú történetéből kiindulva bátorította az összegyűlteket, elsősorban a szakkollégistákat a valódi értékek választására, Isten segítségével. Utolsó megszólalóként Laborczi Géza lelkész a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat elnökeként örömét fejezte ki, hogy az együvé tartozás, összefogás tanújele lehet az istentisztelet. 

Különösen szép, színvonalas és felemelő volt a csobánkai, több mint 10 év után Hofher József atya kérésére az alkalomra újra felállt, fiatalokkal kiegészült zenekar és kórus. Az elhangzott, cigány nyelvű templomi énekeket maga az egyik tag, Toldy Miklós írta.

„Egyéneket, közösségeket egy kötelék egyesít: különbözőségeinkkel együtt az egyetlen Atya gyermekei, tehát egymás testvérei vagyunk” – hangzottak a záró szavak, majd a liturgián résztvevők közös küldetésük jeleként a cigány zászló színeit viselő szalagokat vittek az oltárhoz, és a kinyitott, lovári nyelvű bibliára helyezték, miközben a csobánkai kórus a Szépen kérünk testvér… kezdetű dalt énekelte.