Választható kurzusként hirdettük a 2017-18-as tanév tavaszi félévében a Kül- és belpolitikai ismeretek című előadássorozatot, amelyet dr. Feledy Botond és dr. Schiffer András tartott, és amely az NTP-EMET-EMMI támogatásával valósult meg. Németh Patrícia hallgatónk a választási rendszerről írt összefoglalót az előadások anyaga alapján:
Választási rendszer
Magyarországon a rendszerváltás idején egy nagyon bonyolult választási rendszer jött létre, amely 2011-ig állt fenn, ekkor a kétharmados többséget szerző Fidesz-KDNP koalíció egy új választási rendszert vezetett be. A rendszerváltáskor bevezetett rendszer kétfordulós és kétcsatornás volt, elkerülve a tisztán listás vagy tisztán egyéni rendszert. Véleményem szerint ennek az előnye abban rejlett, hogy az egyéni képviselők a helyi érdekeket, míg a listán bekerültek a „nagyobb”, országos szintű érdekeket képviselhették.
A vegyes választási rendszer egyik alapeleme volt az érvényességi feltétel, ez azt jelenti, hogy egy választókerületben a szavazás csak akkor érvényes, ha a polgárok minimum 50 %-a megjelent a választáson. Ezt a módszert én hasznosnak és szükségesnek érzem, hiszen ezzel arra sarkalták a polgárokat, hogy menjenek el szavazni, a polgárok fontosabbnak érezhették a szavazatuk leadását, hiszen ha nem is az általuk választott képviselő nyert, a választáson való részvételükkel hozzájárultak a szavazás érvényességéhez. Illetve azért volt ez előnyös, mert így gyakorlatilag a demokráciának megfelelően tényleg a többség döntött, vagyis a polgárok több mint fele hozta meg a döntést.
A másik fontos alapelem az eredményességi feltétel volt, vagyis az a képviselő szerzett mandátumot, aki a szavazatok több mint felét kapta, ha ez nem történt meg, újabb forduló következett az első 3 jelöltel. Úgy vélem ezzel az volt a rendszer célja, hogy azt a képviselőt válasszák, akit ténylegesen a többség választ, tehát a szavazók minimum 50%-a, ez a módszer szerintem nem túl hatásos és csak egy felesleges időhúzást generál. Hiszen sokszor eredménytelen lett a szavazás, a második körben pedig bőven elég a relatív többség szavazata, így ezt feleslegesnek látom.
A választópolgárok másik szavazatát a pártok területi listáira adhatták. A szavazatokat nem országosan, hanem megyénként összegezték. A rendszer harmadik ága az országos listát jelentette, ez a területi mandátum kiosztás aránytalanságát kompenzálta.Az országos listán a mandátumkiosztás arányosan történt az egyéni választókerületekben vesztes pártok jelöltjei és az alacsony támogatottságú, területi listás mandátumokról lemaradó pártok között. Ezt hasznosnak találom, hiszen így a helyenként kisebb támogatottságú pártok is szerezhettek mandátumot.
Az egyéni és listás ág megkülönböztetésének nem volt túl nagy jelentősége, hiszen a polgárok elsősorban párt alapján hozták meg a döntésüket, szavazatmegosztás csak ritkán fordult elő, így a pártok szinte azonos arányban szereztek szavazatot az egyéni jelöltekkel, mint a területi listán.
A magyar választási rendszer rendkívül aránytalan volt a győztes felülreprezentációja, illetve az 5%-ot el nem érő pártok kiesése miatt. Ez ahhoz vezetett, hogy a választók egyre kevésbé szavaztak az esélytelen pártokra, mert így a szavazatuk nem „veszett el”.
A 2010-es választáson kétharmados többséget szerző Fidesz-KDNP megváltoztatta a választási rendszert. A választási rendszer megváltoztatásának két fő indoka volt. A korábbi 386 képviselő számát 199-re csökkentették, így a páratlan szám miatt nem jöhet létre szavazategyenlőség. Az átalakítás másik oka egy mulasztás miatt történt alkotmánysértés volt,egyes egyéni választókerületek között kiemelkedően nagy volt a lakosság számának különbsége. A választási rendszer három ága helyett kettő lett, megszűntek a területi listák. A korábbi kétfordulós választási rendszert is egyfordulósra cserélték. Ezt abból a szempontból előnytelennek találom, hogy az ellenzéki pártok összefogásának lehetőségét csökkenti. Az eredményességi küszöb mellett az érvényességit is eltörölték, így a választás a részvevők számától függetlenül érvényes.
Negatív dolognak tartom, hogy az új választási rendszerben a rendszert kialakító Fidesz-KDNP előnyt élvez.(pl. a kampányszabályozás és a médiahelyzet miatt)
(A magyar politikai rendszer – negyedszázad után (szerk.: Körösényi András; Bp.,Osiris-MTA PTI, 2015.))
Parlamenti választás 2014-ben
A választások első és legfontosabb politikai-hatalmi következménye, hogy dönt arról, melyik párt milyen arányban lesz jelen a következő Országgyűlésben, ám egy más fontos következménye is van, a választások „értelmezik” a politikát. A választási eredmények után a győztesek mindent jól, a vesztesek mindent rosszul csináltak, így a választások értelmezése elszakad az adatoktól. Én fontosnak tartom, hogy a valós adatok és cselekedeteik alapján formáljanak az emberek véleményt a pártok munkásságáról és kritikával szemléljék a pártok tevékenységét, ahelyett, hogy vakon megbíznának minden lépésükben.
Az előzetes számítások és előrejelzések többnyire igaznak bizonyultak 2014-ben, vagyis előre számítani lehetett a Fidesz győzelmére, illetve a lakosság szavazásban való részvételének arányára.
A Fidesz győzelmi stratégiájának alapja egy 2-2,5 milliós lojális szavazótábor kialakítása volt, amely tűzön-vízen át kitart a párt mellett. Én fontosnak tartom, hogy a választóknak ne egy párt melletti lojalitás legyen az első, hanem képesek legyenek kritikusan szemlélni az adott témákat, problémákat, lehetőségeket. A stratégia másik eleme az ingadozó szavazók megosztása volt, hogy ne alakulhasson ki egy másik egységes, erős politikai oldal.
A Fidesz a taktikai síkon is komoly eredményeket ért el. Például a határon túli magyarok egyszerű módon, levélben leadhatták szavazataikat, míg a külföldön tanuló, dolgozó magyaroknak nem adták meg ezt a lehetőséget, így emiatt az adminisztratív jellegű nehezítés miatt sokkal kevesebb külföldön élő magyar szavazott, habár hasonló méretű volt a két közösség. Úgy gondolom, hogy ez igazságtalanság volt, hiszen nem adtak egyenlő esélyt a külföldön élőknek és ezzel a Fidesz a saját érdekeit helyezte előtérbe.
Kelet-Magyarországon a Jobbik, Nyugat-Magyarországon és Budapesten a baloldal a második legerősebb erő a Fidesz mögött. A Jobbik sikerét a hosszú távon következetesen épített stratégia, professzionális kivitelezés és a szerencse egyvelege biztosította.
( Tóth Csaba-Török Gábor: Négy választás Magyarországon (Bp.,Osiris, 2015.))
Kétharmados/sarkalatos törvények száma
Az alkotmányozó a gazdasági tárgykörök kétharmados rangra emelésével vélhetően három problémára akart választ adni:
A 2000-es évek első évtizedében a mindenkori kormánytöbbség közreműködésével súlyosan eladósodott az ország
esetenként a parlamenti többség támogatásával történtek nagyszabású gazdasági jellegű visszaélések
súlyos demográfiai válságban van az ország és a gyermeknevelést segítő olyan intézkedéseket kell meghozni, amelyek egyszerű többséggel nem ronthatók le
(Jakab András: Az új Alaptörvény keletkezése és gyakorlati következményei (Bp., hvg-orac, 2011.))
Németh Patricia
