A Jezsuita Roma Szakkollégium első félévéről

„A szociális munka mindenekelőtt: az erőteljes szociális érzület általánossá tétele magában az egyházban s annak minden tagjában. Ennek az érzületnek első követelménye az a keresztény társadalmi szolidaritás, amely nemcsak önmagán akar segíteni, hanem embertársain is.” P. Bangha Béla SJ

A JRSZ létrehozása és működtetése ugyanakkor nem csupán szociális munka, hanem egy olyan vállalkozás a mai magyar köz(politikai)állapotok között, aminek remélt sikere jóval túlmutat közvetlen társadalmi hasznosságán: A Jezsuita Roma Szakkollégium hűen jezsuita, katolikus identitásához, elkötelezetten a személyes figyelemmel kísért tanulási folyamat mellett, hallgatók olyan sokszínű közösségét képzi, ahol minden egyes kollégista képes lehet arra, hogy intellektuálisan kiemelkedő teljesítményt nyújtson, etikus vezetővé váljon, és könyörületesen szolgáljon, ezzel az igazságosságot és a közjót mozdítva elő egy rohamosan változó, globális környezetben.

Küldetésünk egyik alapvető része, hogy tanulmányi tervünk és a hallgatói aktivitás segítségével tudatosítsuk a társadalmi szolidaritás szükségességét, valamint felhívjuk arra a figyelmet: a mind a mai napig “társadalom-idegen”-ként kezelt Romák egyenrangú testvéreink, még akkor is ha időként szokásaik, hagyományaik, viselkedésük idegenségüket erősítik is. A sebekkel terhelt magyar társadalom és a nem kevésbé mély sebekkel terhelt Romák közötti dialógus, testvériség kialakítása itt a feladat, egy kettős, magyar-cigány, de ugyanakkor egy egységes keresztény identitásé. Ebben óriási szerepet szánunk azoknak a fiatal, keresztény Roma értelmiségieknek, akik majdan a JRSZ végzőseiként a közigazgatásban, az üzleti életben, vagy az oktatásban töltik be hivatásukat, akár vezetőként is.

Belátható, hogy a legfiatalabb rendi intézmény nagy, de kevésbé látványos feladattal néz szembe: egy mélyen gyökerező társadalmi önzés, önsajnálat, politikai opportunizmus és egyéni érdekek által diktált „szolidaritás” az a környezet, amiben működnie kell. Működésében és hosszú távú céljainak elérésében számít mindenki segítségére: a 26 egyetemi hallgató nagy része ugyanis költségtérítéses képzésre jár, nekik a megélhetési költségek mellett a tanulmányaik finanszírozása is óriási teher. A szakkollégium véges lehetőségei ugyanakkor elsősorban a tehetséggondozás és egy új, keresztény, roma elit képzésére összpontosulnak, így a hátrányos helyzetűek körében is elsősorban – a körülményei ellenére is – kiemelkedő teljesítményűeket próbálja igazi, tartalmas és elkötelezett életpályára állítani.

Bárczi Miklós