“Európába a cigányok a Hodászi úton juthatnak”

A JRSZ és az MTA TK Kisebbségkutató Intézetének közös beszélgetéssorozatának 2015. november 5-i témája a “Hodászi-modell” volt, amelyet a Hodászi Görög Katolikus Cigány Egyházközség volt parókusa, Gelsei Gábor mutatott be a szakkollégisták és az érdeklődők számára.

2015. november 5-én a Jezsuita Roma Szakkollégium csütörtök esti vendége az Ópályi Görög Katolikus Egyházközség jelenlegi és Hodász község volt parókusa, Gelsei Gábor, az est témája pedig a példaértékű “Hodászi-modell” volt. Hodász egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kis település, népessége 3500 fő, ebből körülbelül 2000-en cigány származásúak, akik többségben az oláh cigány közösség tagjai.

DSC_2491

Hodász a roma pasztorációjáról vált ismertté – kezdte bevezetőjét Gelsei Gábor, akit “rasajnak” (pap) szólítanak a helyiek. Véleménye szerint fontos megemlíteni Sólya Miklós katolikus lelkész nevét, aki szabadidejét áldozta fel arra, hogy eljárjon a cigánytelepre, és az ott lakókkal Istenről beszélgessen. A későbbiekben a helyi cigány lakosok Sólya Miklós segítségével kialakítottak egy kápolnát egy kis vályogházból, majd cigány nyelvre fordították a liturgiát. A kápolna mellett létrehoztak egy közösségi házat, óvodát és anyaotthont, majd egy Roma Tájház is épült.

A Görög Katolikus Cigány Egyházközség egy egyház által finanszírozott intézményrendszer, ami a romák életében fontos szerepet tölt be, viszont Gelsei Gábor hangsúlyozta, hogy politikai segítség nélkül nem működhetett volna és nem is működhetne ez a kezdeményezés. Nagyon sok erő, kitartás és akarat szükséges ehhez a munkához, saját bevallása szerint nem sokan képesek kitartani céljaik mellett a sok kudarc miatt, még egyházi emberként sem.

A parókus 1993-ban érkezett a közösségbe, egyik legfontosabb feladata a templom építésének befejezése volt, amelyet még Sólya Miklós kezdett el. Gelsei Gábor megtanulta a cigány nyelvet, így még közelebb került a közösség tagjaihoz és jó barátság alakult ki közöttük, olyannyira, hogy a mai napig szerveznek közös alkalmakat, ahol a hodászi romák és a “rasaj” együtt ünnepelhetnek és beszélgethetnek .

Ez a fajta közösségépítés, nevezhetjük akár animációnak is, a romáknak többféle segítséget nyújtott. Például olyan OKJ-s tanfolyamokat indítottak, amelyek hasznosak voltak a közösség tagjai számára, és ezáltal szerezhettek munkahelyeket. Ilyen volt többek között a betegápoló, a szociális ápoló, vagy a dajkaképzés.

A sok türelemnek, kitartásnak és a közösség tenni akarásának együttes eredményeképp ez a roma közösség elindult a fejlődés útján, felhívta magára az egész ország figyelmét és követendő példa lett mind az egyház, mind a világi segítők számára, amely a nem cigány közösséggel való békés együttélést segíti. Reméljük ez a tapasztalat Hodászt és az ország többi települését továbbra is segíteni fogja!

Szénási Réka

A program a Nemzeti Tehetségprogram, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és az Emberi Erőforrások Minisztériuma az NTP-SZKOLL-M-15-0003 kódszámú pályázata keretében valósult meg