Kezemet nyújtom – a félév második közösségi estje

Mindenki ismeri azt az érzést, amikor az ember egy új helyre csöppenve, bátortalanul, néha kissé ügyetlenül próbálja megtalálni a helyét. Sok új arccal, névvel és szokással ismerkedik meg, mielőtt otthonossá nem válik számára új közeg. Így lehetnek ezzel a januárban szakkollégiumunkba felvételt nyert gólyáink is, akik immár két-három hete velünk vannak. Hogy megkönnyítsük közösségünk négy új tagjának beilleszkedését, a félév második csütörtök estjén az ismerkedés, összerázódás és csapatépítés jegyében telt.

A mentálhigiénés szakemberünk, Zsolt, által megálmodott és általa mesterien levezényelt program különféle csoportkohéziót erősítő elemekből állt, amelyek fókusza a csapatmunkán, egymás közti kommunikáción és együttműködésen volt. Fontos cél volt továbbá az egymás közötti bizalom és kötődés erősítése. Ezen a téren a koli öreg motorosai számunkra etalonnak számítanak, egymást már-már családtagként kezelik, és valóban, a köztük lévő összhang egy idegen számára is szembeötlő, félszavak és egy-egy elejtett mosoly vagy grimasz segítségével is könnyedén megértik egymást. Az estét vacsorával zártuk, aminek ilyenkor különleges szerepe is van, a meghívottak és házigazdák, esetünkben a régi és új szakkollégisták, közös étkezése a felek közötti különbségek megszűnésének szimbóluma.

 

 

 

Egy ilyen estének sikerességét az adja, hogy a résztvevők jól érezték magukat. Esetünkben efelé kétség sem férhet, talán még az utcáról is sok járókelő felfigyelt, az utolsót sóhajtó február komorságát megtörő, vidám kacajokra. Úgy gondolom, hogy elsőseink gyorsan megtalálták a hangot a “régiekkel”, és remélem, hogy rájuk többé nem ismeretlen ismerősként, hanem sokkal inkább új barátaikként tekintenek. Egy biztos: személyük, munkájuk és ötleteik új színt hoznak majd szakkolis csapatunk pezsgő életébe.

Hatvani Ádám