Róma

A 2014 októberében szervezett krakkói utazás folytatásaként, Marco Atya a római Sant’Edigio közösség egyik vezetője hívta meg hallgatóinkat és a Krakkóban részt vett fiatalokat Rómába, hogy közelebbről megismerhessék a közösséget, tevékenységüket.
A meghívóban az „Örök Város” nevezetességeinek meglátogatása is szerepelt: Szent Péter bazilika, Angyalvár, Colosseum, az antik Róma, katakombák, Piazza Navona, Spanyol-lépcső, Trevi kút, Santa Maria in Trastevere bazilika.

Mindenki nagyon várta az utazást, és 16 óra buszozás után, végre megérkeztünk Rómába.
Miután lepakoltunk és gyors ebédet kaptunk, Szőke Péter vezetésével az 50 diákból álló csoport elindult városnézésre.
Első és nagy élmény a Colosseum látványa volt.

A csoport délutánra még több látnivaló megtekintését tervezte – Forum Romano; Santa Maria in Cosmedin-templom, ahol az igazság szája található. A középkori babona szerint az állkapocs leharapja a hazug emberek kezét, ezért a jegyesek elmentek az igazság szájához, hogy hűségüket bizonyítsák párjuknak.

Városnézés után közös imádságon vettünk részt a San Bartolomero all’isolia (Szent Bertalan-sziget) templomában, Marco Atya vezetésével, majd az ima után a közösség könyvtárában köszöntötte a csoportot Teresával és Francescoval, akik sokat segítettek nekünk. Miben?

Pénteken délelőtt ismét városnézésre indultunk, megnéztük a görög stílusban épült Pantheont, melyet IV. Bonifác pápa szentelte keresztény templommá.

A Panteon után a Piazza Navona tér történetéről beszélt nekünk Szőke Péter, majd a csoport egyik fele a Spanyol lépcsőhöz, a másik fele pedig a virágpiachoz ment.
Este a közös imádság után Marco Atyával és a közösség könyvtárában beszélgettünk. Elmondták, mit tekintenek a közösség tevékenységének legfontosabb feladatának, ami a magányos emberek napjainak szebbé tétele látogatásokkal, törődéssel, és a nagyon szegény, hátrányos helyzetű családok gyerekeivel való törődés.
Ennek a tevékenységnek keretében két csoportra osztva, két különböző idősek otthonába látogattunk el. A mi csoportunk, egy Rómán kívüli több mint 500 beteget és idős embert ellátó intézménybe ment. Itt egy helyben működik a kórház és az idősek otthona.
A közösség tagjaival együtt, összegyűjtöttük azokat az időseket, akik egyedül nem tudnak mozogni, vagy csak segítséggel tudnak közlekedni, és az étkezőt átrendezve egy közös Istentisztelet után, felköszöntöttük, a közelmúltban születésnapjukat ünneplőket.
Ezeknek az idős embereknek, vagy nincsenek hozzátartozói, vagy családjuk nem tudja látogatni őket, ezért a közösség egyik fő tevékenységeként, igyekszik egyedüllétüket figyelmességekkel, odafigyeléssel szebbé tenni.
Nagyon örültek, hogy magyar vendégek is köszöntik őket, kis „műsort” adva, néhány magyar népdalt énekeltünk nekik, Farkas András pedig olaszul énekelt. Jó volt látni, hogy egy kis ünnepet tudtunk varázsolni ezen a délutánon ezeknek az idős embereknek, akik között többen már a kilencvenedik évüket is betöltötték.

Ezen a napon délelőtt még több templomot megnéztünk, köztük Róma legnagyobb Jezsuita Templomát, ahol Loyola Szent Ignác emlékoltára és emlék sírhelye van.

A vasárnapot már mindenki nagyon várta. Erre a napra volt tervezve, hogy elmegyünk a Vatikánba, részt veszünk délben az Úrangyala imádságon, amit Francesco Pápa tart, és megnézzük belülről is a Szent Péter Bazilikát.
Azt gondolom ez az élmény mindenkinek különleges érzés volt a szépségen kívül. A téren Francesco kísérőnk szerint, kb. 60-80 ezren voltunk, mégsem lehetett érezni egy tömeg, nyomasztó hatását.

Ezen a délutánon látogattunk el Róma északi részén található, a II. és IV. század között épült Priscilla katakombába. Idegen vezető vezetett minket, aki elmondta, hogy ez a földbe vájt katakomba a földterület egykori ókori tulajdonosáról, Priscilláról kapta a nevét. A tizenhárom kilométer hosszú, háromszintes alagútrendszer egyike Róma számos katakombájának, mégis a „királynő” címet viseli az itt eltemetett számos mártír és püspök miatt. A Priscilla-katakomba őrzi Szűz Mária és a gyermek Jézus legrégebbi ismert ábrázolását (230-240).

A hétfői nap már az indulás napja volt hazafelé, de vendéglátóinknak köszönhetően, ez az utolsó nap is tartalmas volt.
A délelőtt már nem volt olyan kötött, kisebb csoportokban mindenki a város abba a részébe mehetett, amelyikbe szeretett volna, délután pedig a csoport egyik fele Rómában ment el az ún. béke iskolájába, a mi csoport pedig Ostiába, ahol a szakkollégistáink látogattak el a San’t Egidio közösség által létrehozott béke iskolába. Ezek az iskolák a szegénységben élő és hajléktalan családok gyerekeinek lett létrehozva azért, hogy iskola után, foglalkozásokkal, közösségre való neveléssel, egyházi neveléssel, játékkal töltsék el a gyerekek az időt, ne kelljen nekik az utcán lenniük.
A gyerekek műsorral és nagy izgalommal vártak minket, majd velük együtt énekeltünk és táncoltunk közösen. Horváth Gábor és Antal Szabina táncolt nekik egy roma táncot, már csak azért is, mert ezek között a gyerekek között is volt roma kisgyerek.

Ez az út nagyon sokat adott mindenkinek, látványban, lelkileg és nem utolsó sorban jobban megismerhettük a San’t Edigio közösség római életét, tevékenységét. A krakkói és auschwitz-i zarándoklat után méltó lezárása volt ez az út a holokauszt 70. évfordulója keretében rendezett szakkollégiumi rendezvénysorozatnak. Megtanultuk, hogy nem csak emlékezni kell a szörnyű múltra, hanem cselekedni a jelenben, hogy ne történjen meg hasonló soha többé és építeni a jövőt, ahol a közösségek békességben élhetnek egymás mellett.