A rendszerváltás legnagyobb vesztesei: a cigányok A november 6-i közösségi vacsora vendégünk Csóka János Pál, az Újpesti Cigány Nemzetiségi Önkormányzat képviselője, és Molnár István Gábor az önkormányzat elnöke voltak.   Az interaktív beszélgetés során szó esett a hazai cigányság rendszerváltás előtti, illetve utáni helyzetéről, a cigányság oktatásban való reprezentációjáról, valamint a munkában való elhelyezkedés lehetőségeiről is. Csóka János hangsúlyozta: a rendszerváltozás legnagyobb vesztesei a cigányok voltak. Szerinte a roma közösségek legnagyobb problémája az identitástudat kialakulásának a hiánya, ugyanis az 1980-as népszámlálás idején tudomása szerint mindössze öt olyan diplomás roma volt, aki bevallotta hovatartozását. Véleménye szerint súlyos probléma, hogy a hazai cigányságnak csak 1%-a rendelkezik diplomával. Ahhoz, hogy a helyzet javuljon és a cigányság hitelesen tudja önmagát, és jogait képviselni, legalább 10%-uknak kellene felsőfokú végzettséget szereznie. A magyarországi cigányság számát csak megbecsülni tudjuk. Az 2011-es népszámláláson mintegy 315 ezerre nőtt (Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint) a nemzetiség, anyanyelv, kulturális háttér vagy közösségi szempontok alapján a magukat a roma kisebbséghez sorolók száma. A szociológusok ezt a számot jóval magasabbra becsülik, körülbelül 7-800 ezerre, írja az Index.hu internetes hírportál. Reális számot soha nem fogunk kapni, hiszen önbevallás alapján mérik fel a nemzetiségi hovatartozást. Molnár István Gábor hiányolja az orvosi és a jogi pályára orientálódó fiatal romákat. Állítása szerint a cigányok körében alapvető identitáskérdések sincsenek lefektetve: „Ki a cigány?” Hiányolja a roma gondolkodókat, és szerinte csak a közhelyek terjengnek mind az offline és az online médiumokban. Ezek manipulálnak, hiteles képet nem adnak. Elmondták azt is, hogy az elmúlt 20 évben a cigányok helyzete az oktatás, a lakhatás, az egészségügy és több más területen is romló tendenciát mutat. Két megoldást látnak a helyzet rehabilitációjára. Az egyik a hit befogadása és propagálása a roma közösségekben, a másik pedig a kifogyhatatlan tudásszomj kialakítása a roma gyerekekben. Erre pedig csak az oktatásreformmal, valamint a pedagógusi hozzáállással lehetne megoldást találni.   Balogh Kriszti