A MTA TKKI Romakutatások Osztálya és a Jezsuita Roma Szakkollégium közös kutatási és oktatási program nyilvános interjúsorozata 2015. május 7-én negyedik alakalommal került megrendezésre a Jezsuita Roma Szakkollégiumban. Ezúttal Lankó József Alsószentmárton plébánosa volt a vendégünk a beszélgetést pedig Dr. Kállai Ernő az MTA Kisebbségkutató Intézet tudományos kutatója vezette.
Lankó József 1980 óta teljesít szolgálatot a romák, de azon belül is a kisebbséget alkotó beás cigányok lakta Alsószentmártonon. A településen főképpen német adományokból származó segítséggel tanodákat hoztak létre, óvodát építettek és napi szinten 90 fő ellátására elegendő ingyen konyhát működtetnek a plébánián. Lankó részt vett még a pécsi Ghandi Gimnázium megalapításában is, valamint a Collegium Martineum létrehozásában, amely sajnos anyagi okokból bezárásra került.
A településen működik a Kis Tigris Gimnázium és Szakiskola, ahova az általános iskola elvégzése után a legtöbb gyermek kerül, mivel nem jelent anyagi gondot és így nem kell, kikerülniük zárt világukból, a plébános véleménye szerint ezáltal végkép bezárul a gettó.
A községben megélhetési gondokkal küzdenek a családok, az apák elveszítik tekintélyüket mivel nem tudják családjaikat eltartani. Nagy gondot jelent még a kábítószer fogyasztás, amely a legfontosabb dolgot az emberi kapcsolatokat teszi tönkre, erre a fogyasztói társadalom üzenete csak még károsabban hat „Élvezd az életet!” nincs más dolgod és közben pedig az emberi kapcsolatok tönkremennek, elértéktelenednek.
Az alsószentmártoni Szent Márton óvoda sikeresen működik, ahol az intézményvezető a roma származású bolti eladóból lett óvodapedagógus Jovanovics Ágnes, aki ezúttal a hallgatóközönség soraiban, mint követendő példa foglalt helyet. Példájára több cigány-származású óvónő és dajka is lett az intézményben.
A falubeli cigányság beás nyelven beszél, ami nem hétköznapi módon az egyházi szertartások részévé is vált pl. a temetések egy része beás nyelven zajlik, amelynek fontos közösségmegtartó szerepe van, de ide sorolható még a templomi közös éneklés is, ahol néha még a gitár is előkerül.
Az alsószentmártoni modell sikeressége a jó csapatmunkának és kiváló szakembereknek köszönhető, na és persze az ottani elhivatott plébánosnak, akinek meggyőződése, hogy ha valaki Istent akarja szolgálni, akkor azt leginkább úgy tudja megtenni, ha embertársát szolgálja.