A Jezsuita Roma Szakkollégium az idei évben is folytatja tavaly megkezdett közös projektjét az MTA TK Kisebbségkutató Intézetével

A „Lokális elszigeteltségben, avagy a helyi programok miért nem válnak országos mintává” című előadássorozat alkalmain olyan nyilvános interjúkat és közös beszélgetéseket tartunk a Szakkollégium hallgatóinak és az érdeklődők számára, amelyben minden alkalommal a roma közösségeket segítő, sikeres vagy sikeresnek tűnő helyi kezdeményezéseket mutatnak be a programok megálmodói.
A beszélgetéseket Kállai Ernő, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének alapító tagja, Romológiai Kutatócsoportjának vezetője moderálja.

A 2015-16. tanévben tartott első alkalmon, szeptember 24-én Bódis Krisztinát láttuk vendégül, aki író, dokumentumfilmes és pszichológus. Fontosnak tartja, hogy a társadalmi problémákat a valós helyzetükben mutassa be a nagyvilágnak, művei segítségével. Az ózdi Hétes telepen 1998 és 2013 között végzett önkéntes tevékenységének eredményeként jött létre az „Alkotásközpontú szociális és integrációs modell”, amelyről a beszélgetés szólt.
Az írónő mesélt az ózdi sikerekről, nehézségekről, hogy hogyan is fogadta be őt egy teljesen idegen közösség. Beszélt a kezdetekről: először dokumentumfilmesként járt Ózdon, ahol az Isten adóssága című filmet készítette. Mivel a forgatás a tervezettnél több időt vett igénybe, beköltözött a „Hétesre”, és így sikerült beilleszkednie az ottani emberek hétköznapjaiba. Ekkor már nem volt elidegenítő helyzet, otthon érezte magát.

Szerinte néha áldozatot kell hozni az emberekért és nagyon fontos az empátia, az azonosulási képesség. Az „Alkotóközpontú modell” ezekre az alapokra épül. Az ehhez vezető első lépést 2007-ben tették meg, az első ózdi alkotótábor keretében. Olyan lehetőség volt ez, amihez bárki hozzájuthatott. A táborban kialakult egy közös élet, olyan hely lett, ahol elfelejtődtek a társadalmi különbségek, egyfajta szeretetközösség alakult ki. Viszont ez egy idő után kevés volt, ezért a helyiekkel együtt történt a változtatás, hiszen ők tudták megfogalmazni az igényeiket, mire is lenne szükségük. Az amerikai Harlem Children’s Zone projekt hasonlóan működik, mint a Hétes telepi program. A magyar kezdeményezésben a gyerekekre személy szerint odafigyelnek, odaszállítják őket az iskolákba, minden ezzel kapcsolatos ügyet segítenek elintézni nekik, egészen 9 éves kortól követik őket. Fontos, hogy valóban kitörési pont lehessen számukra és szülessenek valódi eredmények.
Krisztina a beszélgetés végén felolvasott egy részletet a Carlo Párizsban című ifjúsági regényéből, amely egy magyar cigány fiúról szól. Ezzel a szókimondó könyvvel is rámutat arra, hogy fontosnak tarja, hogy valójában lássuk a problémákat és saját szemünkkel tapasztaljuk meg, hogyan is élnek ezek az emberek. Azt tanácsolta, hogy aki segíteni akar másokon, ne akarja, hogy hirtelen változzon meg minden. Állandóan gondolkodni kell és annak ellenére, hogy sokszor elbizonytalanodik az ember, soha nem szabad feladni.
Reméljük sok ilyen és ehhez hasonló kezdeményezés születik majd, és sikerül ezeket a sikeres modelleket máshova is eljuttatni! Köszönjük az előadást Bódis Krisztának!

Szénási Réka

Az előadás elején lejátszott videó itt érhető el: https://www.youtube.com/watch?v=yVCZfi_rLYo

A program a Nemzeti Tehetségprogram, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és az Emberi Erőforrások Minisztériuma az NTP-SZKOLL-M-15-0003 kódszámú pályázata keretében valósult meg