A tavalyi évhez hasonlóan idén is megrendezésre került tavaszi táborunk, melyet idén a vizek városában, a Gerecse és Vértes lábainál fekvő Tatán rendeztünk meg. Ezen hétvégi alkalom kitűnő lehetőség volt számunkra a kikapcsolódásra, feltöltődésre kis közösségünkkel. Bár természetanya kissé morcos kedvében találtatott, ez mitsem szeghette kedvünket, ugyanis az Öreg-tó partjától pár perc sétányira található szálláshelyünk környezete kárpótolt a hűvős és szeles időjárásért. Péntekünk rövid utazásunkat követően közös tóparti sétával, beszélgetéssel, majd vacsorával indult, mintegy ráhangolódásként a három szakkollégistánk által szervezett, szombat reggelbe nyúló, rozétól ázott, táncos-éneklős estébe. Másnap a jelszó a csapatépítés volt, aminek keretében ötletesebbnél ötletesebb feladatok során hangolódhattunk egymásra.  Vasárnap várost néztünk, közösen bejártuk a nagyobbik tatai tó keleti részét, majd a festői szépségű várat, míg a fázósabbak  szálláshelyünkön maradva közös játékkal mulatták az időt. Remek környezetben, nagyszerű hangulatban, érdekes programokkal – és ami talán a legfontosabb – kedves társaságban telt hétvégénk. Társaság és közösségi lét. Úgy gondolom, hogy ezek szakkollégiumunk nagyon fontos részét jelentik. A mostanihoz hasonló táborokban megélt élmények, ahol  közösségünk tovább épül és formálódik, amikor olyanokhoz is közelebb kerülhetünk, akikkel egyébként a szürke hétköznapok során kevesebbet érintkezünk, szerepe nem hangsúlyozható eléggé. Alighanem táborunk főszervezőinek, a szakkollégium munkatársainak is sok kedves emléket adott ezen hétvége, reméljük ők is jól érezték magukat.

Hatvani Ádám