Idén is pályáztunk a Nemzeti Tehetség Program keretei között, ahol az NTP-SZKOLL-22-0021 pályázati azonosítón, Felelősség és identitás címmel pályázatunkra 3 000 000 Forint vissza nem térítendő támogatást ítélt meg számunkra a Miniszterelnökség megbízásából az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő. A pályázat 2022. július 1-től 2023. június 30-ig tart.
Tizenegy éves fennállását ünnepelte a Jezsuita Roma Kollégium és Szakkollégium
„De könyörögve kérlek,
Engem is embernek tekints.”
hangzottak el a fenti verssorok a Jezsuita Roma Kollégium és Szakkollégium tíz plusz egyéves fennállásának jubileumi ünnepségén május 14-én a Párbeszéd Házában diákunk, Jankó Attila tollából és az ő előadásában.
„Engem is embernek tekints…”
Ezekből a sorokból felsejlik valami fájdalmas és őszinte igény, amely hazánk társadalmi kérdéseit érinti. Felmerülhet a kérdés, személyesen hogyan állunk a cigány-nem cigány együttéléshez? Nekünk milyen tapasztalataink vannak? Mennyire vesszük egymást emberszámba? Mennyire vagyunk előítéletesek, vagy éppen mennyire bújunk jól hangzó ideológiák mögé? Mit lehetne tenni a cigány-nem cigány együttélés érdekében? Mit lehet tenni Magyarország legnagyobb számú kisebbségéért?
A jezsuiták nem ragadtak le a teológiai és filozófiai reflexiók tudományos diskurzusánál egy évtizeddel ezelőtt, hanem konkrét lépéseket tettek. Rendezhettek volna néhány pogácsázós konferenciát, ezen társadalmi kérdésekről vitatkozva, hangzatos nevű nyugat-európai teológusok egyházértelmezésének fényében, esetleg tükrében, jóllakottan egymás vállát veregetve, tanúbizonyságot téve szociális érzékenységükről és a szakirodalom naprakész ismeretéről.
De nem ez történt. Hofher József SJ, a szakkollégium egykori lelkésze – akik ismerik, csak „Hofi atya”-ként hivatkoznak rá – mesélt a kezdetekről, hogyan is bontakozott ki a Jezsuita Roma Szakkollégium alapötlete cigány értelmiségi fiatalok körében, és hogyan karolták fel jószándékú szakemberek, egyházi vezetők, és végül hogyan állt az állam a kezdeményezés mögé. A keresztény roma szakkollégium ötletétől a megvalósításig hosszú, kikövezetlen út vezetett örömökkel és nehézségekkel egyaránt; Hofi atya emberi döntéseket, összefogásokat, jellemeket, ügy mellé állásokat elevenített fel visszaemlékezésében. Forrai Tamás SJ, a rendtartomány egykori provinciálisa személyes tapasztalatairól és a jezsuiták lelkipásztori koncepciójáról beszélt. Az iskola, a lelkipásztori szolgálat és a szociális segítség oszlopait emelte ki, amelyek együttes megjelenése garantálja a hatékonyságot. A szakkollégium alapításakor provinciálisként állt az ügy mögé, felfedezve benne a hatalmas társadalmi igényt és lehetőséget egyaránt. Kreatív időszaknak nevezte az előkészítés folyamatát, beszélgetések indultak el, hogyan lehetne a roma fiatalokat egy szakkollégiumi modellben támogatni, majd megkezdődött az intézmény rendi előkészítése is. A jezsuiták meghozták a döntést, hogy útjára indítják a szakkollégiumot, eközben szoros együttműködésben voltak más történelmi egyházak képviselőivel is. Fontosnak látták, hogy együtt induljanak el ezen az úton: „Nagyon nagy társadalmi kihívásban kreatív új utakat kellett találni” – fogalmazott Tamás atya. Ebben a folyamatban született meg a közös cél, egy új, roma értelmiségi réteg formálása, keresztény értékrend alapján, akik tudatosan felelősséget akarnak vállalni közösségükért, s kettős cigány-magyar identitásukra pozitívumként tekintenek. Az intézménynek végig kellett mennie a gyermekbetegségeken, de hamar megoldások is születtek. Ilyen volt például a mentorálási rendszer, amely a lemorzsolódás megakadályozására jött létre és működik hatékonyan a mai napig. Világosan látszott az is, hogy az intézménynek stabil támogatási háttérre van szüksége, amelyet az indulást követően az állam hamar magára is vállalt. Tamás atya gyümölcsöket is említett visszaemlékezésében, kiemelve, hogy nagy számban sikerült egyetemi diplomához juttatni diákokat, létrejött továbbá egy szellemi központ, műhelyek és ezen formációk kreatív együttműködése révén. Úgy látja, a folyamatnak külső gyümölcsei is vannak: az egyházi intézmények is formálódtak ezáltal, hiszen a program integrálódott, természetessé vált, újabb szolgálatok születtek, ilyen például a Jezsuita Menekültszolgálat. Kiss Ulrich SJ szintén ott volt az intézmény alapításnál és a szakkollégiumi rendszer kialakításánál, felidézte németországi, illetve a Szent Ignác Szakkollégium működéséből levont tapasztalatait, emlékeivel, anekdotáival tette színesebbé a visszaemlékezést. Hiba György SJ szakkollégiumunk lelkésze pedig a diákok közötti jelenlét tapasztalatairól osztotta meg gondolatait a vendégekkel. A Hanns Seidel Alapítvány magyarországi képviselője, Fixl Renáta is köszöntötte vendégeinket, és kitért arra, hogy alapítványuk miért tartja fontosnak Magyarországon a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat támogatását. Az alapítvány a kezdetektől az úgy mellé állt, aktívan és elkötelezetten támogatva a hálózat programjait. A Belügyminisztériumot Szakács F. Sándor képviselte, aki a Kárpát-medencei közösség megtartó erejét, a kormányzat együttműködési szándékát és vízióit hangsúlyozta. Szabóné Dr. Kármán Judit, a szakkollégium rektora, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola tanszékvezető tanára és a Roma Társadalmi Ismeretek képzésének alapítója, tudományos előadást tartott a magyarországi cigányság oktatásügyi történetéről és jelenéről. Ebben kitért a 2011-es KSH-adatok elemzésére is, rávilágítva a legutóbbi népszámlálás szomorú adataira, amely a roma fiatalok felsőfokú végzettségének csekély számáról tanúskodik. Bizakodásának adott hangot ugyanakkor, hogy az egy évtizede fennálló intézményrendszer hatásai a 2022-es statisztikai adatokban már meg fognak látszani.
Az előadások után szakkollégistáink műsorát láthattuk, s az előző évben alakult JRSZ Budapest Band csalt könnyeket vendégeink szemébe. A bandát Sallai Jenő, Báder Józsi, Sárosi Máté, Orsós Robi és D. Nagy Márton munkatársunk erősítette. Sallai Jenő hegedűművészünk Mendelssohn E-moll hegedűversenyének I. tételével kápráztatta el a hallgatóságot, amelyet Molnár Marcell zongoraművész kísért. Ezt követően táncegyüttesünk adott ízelítőt a cigány néptánc szépségéből és gazdagságából, amelyet diákunk, Lakatos Ezékiel tanított be szakkollégistáink számára. Jankó Attila diákunk saját verset szavalt az előítéletről, művében a továbbtanulás általi kitörés lehetőségeivel. Diákjaink vastapsot kaptak a közönségtől, munkatársként pedig hatalmas büszkeség fogott el, mennyi érték és kincs van bennük és magában a programban.
A jubileumi nap lezárásaként szentmisén vettünk részt, amelyet Vízi Elemér SJ provinciális mutatott be, prédikációjában kitérve arra, hogy különböző emberek együttműködéséből milyen nagyszerű dolgok jönnek létre.
Az írás elején felmerült kérdésekre tizenegy évvel ezelőtt olyan válaszok születtek, amelyeket konkrét lépések követtek. Alulról fogalmazódott meg az igény, amelyet elkötelezett szakemberek karoltak fel. A történelmi egyházak összefogtak az ügy érdekében, ami mögé az állam is beállt, támogatásról biztosítva a feleket.
Van mit ünnepelni, és továbbra is van mit tenni e nemes ügyért.
Asztalos Dániel
A KRSZH szervezésében kollégiumunk képviselői Rómába látogattak, ahol a Magyar Akadémián mutatkozott be a hálózat, de még Ferenc Pápával is találkozhattak.
Ezen a linken érhető el munkatársunk, Asztalos Dániel beszámolója:
Cigány himnusz a Vatikánban: Ferenc pápánál jártak a Jezsuita Roma Szakkollégium képviselői
Az alábbi cikket itt lehet elolvasni: cikk
2021 szeptemberében néhány diákunkkal képviseltük intézményünket a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Pénteken meghallgattuk a köztársasági elnök tanúságtételét és részt vettünk a misén. Szombaton pedig a Margit-szigeten a KATTÁRS által szervezett családi napon a KRSZH sátorban találkozhattak velünk az érdeklődők.
Hiba György SJ, kollégiumunk lelkésze tanévnyitó szentmisét mutatott be számunkra. Az ünnepélyes alkalmon minden bentlakó diákunk részt vett. A szentmise után Igazgatónő köszöntette új diákjainkat és ismertette a ránk váró feladatokat és a kollégiumot érintő változásokat is. Esténeket egy kötetlen együttléttel és vacsorával zártuk.
2021. augusztus 27 – 29 között tartottuk tanévkezdő táborunkat a Hanns-Seidel-Alapítvány támogatásával.
Sajnos a járványhelyzet miatt hosszú idő telt el utolsó személyes találkozásunk óta. Mindannyiunk számára jól esett újra személyesen beszélgetni, közösen játszani, együtt nevetni. Programunk első állomásaként Arlóra látogattunk el, ahol az ott élő élő hátrányos helyzetű gyerekekkel játszottunk, különböző ismerkedős, játékokba vontuk be őket. Később közösen fogyasztottuk el ebédünket, és Cellár Adrienn szakkollégistánk mutatta be szakkollégiumunkat a gyermekek számára. Vacsorával Répáshután, a Vadász Étteremben vártak minket, majd ezt követően foglaltuk el szállásunkat a bükkszentkereszti Rejteki Kutató Házban. A napot közös imával zártuk, amelyben visszatekintettünk a mögöttünk álló nap eseményeire.
Szombaton reggeli után kezdődtek a délelőtti programok. Első körben Igazgató asszony beszélt a szakkollégiumunk küldetéséről, hosszútávú céljairól és a közösség szabályairól, feladatairól. Első körben Igazgató asszony beszélt a szakkollégiumunk küldetéséről, hosszútávú céljairól és a közösség szabályairól, feladatairól.
Ezt követően D. Nagy Márton, tanulmányi referensünk ismertette a tanulmányi ösztöndíjhoz kapcsolódó pontrendszert. Asztalos Dániel, tanulmányi programszervezőnk pedig a programokról, és lelkiségi alkalmakról tájékoztatott minket. A „fejtágítást” követően a szálláson ebédeltünk, majd délután néhányan lepihentek, mások a Bükk sűrű erdejében sétáltak, vagy éppen ping-pong meccset játszottak, amelyből Igazgatónő is kivette a részét. A pihenés után, a nyári szakmai gyakorlaton résztvevők tartották meg prezentációikat, élményeikről, tapasztalataikról. Eközben néhány diák paprikás krumplit készített a közösség számára, amit az előadások után jóízűen fogyasztottunk el.
Az est lezárásaként lelki elcsendesedésre került sor Gyurival – kollégiumunk lelkészével.
Vasárnap reggeli után mindenki rendet rakott a szálláson, majd Gyuri szentmisét mutatott be számunkra. Bár az időjárás elég borúsnak, és esősnek bizonyult a hétvégén, de vasárnapra kisütött a nap. Remek időnk volt tehát egy szabadtéri misére. Ezt követően megebédeltünk, és a program zárásként ellátogattunk az edelényi kastélyba. Tárlatvezetéssel járhattuk körbe az egész kastély területét, amely rendkívül magával ragadó látvány volt számunkra.
Szakkollégiumunkban ünnepélyesen lezártuk a 2020/21-es tanévet amely egy szentmisével kezdődött, ezt követően Szabóné Dr. Kármán Judit Igazgatónő mondott beszédet, majd kiosztotta a szakkollégiumi díjakat. Esténket egy közös vacsorával zártuk.
Igazgatónő beszédét az alábbiakban adjuk közre:
TISZTELT VENDÉGEINK, KEDVES DIÁKOK!
Szeretettel köszöntöm minden vendégünket, akik elfogadták meghívásunkat, s ezen a rendkívül forró napon eljöttek, hogy velünk együtt ünnepeljenek! Köszöntöm a fenntartói részről Vízi Elemér atyát, a Magyarországi Jezsuita Rendtartomány rendfőnökét, s a jezsuita atyákat, köszöntöm támogatóinkat, a Hanns Seidel Alapítvány Budapesti irodájának vezetőjét, Fixl Renátát, szeretettel üdvözlöm oktatóinkat, a diákbizottság tagjait, a különböző teamek vezetőit, s minden kedves hallgatónkat, alumni diákjainkat! A múlt év, s ez év történései alaposan átírták a mi kollégiumunk történetét is, a tavalyi tanévzáró csak online valósulhatott meg, s a díjak átadására ezért nem került sor. Kedves kötelezettségemnek teszek eleget ezért most elsőként; szeretném átadni két kiváló embernek a tavaly megítélt, de valójában még át nem vett díjakat. Elsőként a Szakkollégiumért Díj 2020. plakettet adom át Fixl Renáta irodavezető asszonynak, a Hanns Seidel Alapítvány hazai képviselőjének. Az alapítvány, s irodavezető asszony – jelentős anyagi támogatást nyújtva nekünk – évek óta igen sokat tesz azért, hogy kollégiumunk célját – hallgatóink tanulmányi előmenetelét, nyelvtanulását, tudományos fejlődését – megvalósíthassuk. Hálásan köszönjük munkáját, reméljük, hogy a jövőben is gyümölcsöző lesz együttműködésünk! Másik díj, amit örömmel adok át, a 2020. évben az ÉV Szakkollégistája Díj – amit tavaly Sallai Jenő diákunknak ítélt oda a kollégiumi vezetés. Jenci minden szempontból érdemes e díjra, kimagasló zenei tanulmányai, koncertjei mellett diákságunk meghatározó tagja volt az elmúlt években, de az maradt még a díj odaítélése után is; a DB elnökeként mindig számíthatunk munkájára, ötleteire, bölcs meglátásaira. A múltból áttérve a jelenbe, elmondhatjuk, hogy igen nehéz hónapok állnak mögöttünk, a járványhelyzet egyre veszélyesebb lett, munkatársaink között volt, akit elért a betegség, szeptemberben felvételt nyert diákjaink nagy részét haza kellett küldenünk, s igyekeztünk mindent megtenni, hogy bentlakó hallgatóink élhető életet éljenek, a képzéseket, a programokat tovább tudjuk vinni az online lehetőségek mellett. Hálát adunk Istennek, hogy velünk volt, megóvott minket attól, hogy járványgóccá váljunk, be kelljen zárni a kollégiumot, s hogy mindenkit haza kelljen küldenünk. A bentlakó 23-24 fős diákság is igyekezett jól venni az akadályokat, korlátozásokat, amiket mindig próbáltunk emberivé tenni. Isten felé mondott hálánk után most szeretnénk köszönetet mondani néhány diákunknak, illetve búcsút venni azoktól, akik már jövő tanévben nem lesznek velünk. Így búcsúzunk el először Orsós Zoltán végzős joghallgató diákunktól, aki utolsó félévét töltötte, mint szakkollégista velünk. Örültünk, hogy hozzánk tartozott, része volt életünknek, történetünknek. Búcsúnk azért nem teljesen végleges, hisz lakóként még két félévet nálunk fog tölteni. Kérem, Zoltán, vegye át Szakkollégiumi Diplomáját! Mata Bélától, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen végzett hallgatónktól is elbúcsúzunk, aki ugyan csak ebben az évben volt diákunk, de örülünk, Béci, hogy része volt kollégiumunknak, hiányozni fog! Kérem, vegye át Szakkollégiumi Oklevelét! Szeretném most a köszönetet kifejezni azoknak a hallgatóinknak, akik ebben a tanévben is különösen sokat tettek a közösségünkért. Elsőként a diákvezetés és a kollégiumi vezetőség által odaítélt Az Év Szakkollégistája 2021. díjat szeretném átadni. Intézményünk történetében először idén e díjat két hallgató fogja átvenni. E két diákunk közösségért végzett munkája, odaszánása, e különösen nehéz évben is kimagasló volt. Mindig, mindenben számíthattunk rájuk, támogatták, inspirálták a közösséget. E pár – hiszen egy házaspárról van szó – egyik tagja, Lakatos Krisztián a Diákvezetőség aktív tagja volt, közös tervezéseinkben, gondolkodásunkban, feladatok megvalósításában mindig odaszántan, gazdagítóan vett részt. Mögötte és mellette mindig ott állt felesége, Lakatosné Cellár Adrienn is, aki kiemelkedően vett részt a kollégium életében, a teamek munkájának vezetésében, összehangolásában, de szeme és szíve volt arra is, hogy egy-egy kollégistánk születésnapjának ünneplését megszervezze, lebonyolítsa. Tevékenységük, közösségünk életében betöltött szerepük példamutató intézményünk minden tagja számára, méltóak a nekik szánt díjra! Az egész kollégium nevében köszönjük munkájukat, szeretettel gratulálunk, s kérem, vegyék át az emlékplakettet és a hozzá tartozó jutalmat! Ebben az évben – vezetőtársaimmal egyetértve – két új díjat is alapítottunk. Az egyik díjról – különlegessége okán – külön is szólnom kell. E díj alapja egy nagyobb összegű adomány, amit egyik jelenlegi diákunk adott kollégiumunknak abból a jutalomból, amit Ő maga kapott – saját kimagasló tevékenységéért – állami kitüntetés formájában. Személyét mi ismerjük, de Ő nem kívánja felfedni magát a nyilvánosság előtt. Úgy gondoltam, hogy az általa adott összegből díjat alapítunk, amit évente diákjaink között az arra leginkább rászolgáló kaphat meg. A Díj neve: Gyöngyvirág-díj; s az alapító diákunk szándékát idézem ezzel a díjjal kapcsolatban:A „Gyöngyvirág Díj” olyan személyek elismeréséről szól, akik sokszor csendben, szerényen és láthatatlanul végzik munkájukat a közösség érdekében. Fontos, hogy szakkollégiumi szinten is elismerésre kerüljenek azok az emberi erőfeszítések, aminek köszönhetően az önkéntesen, a társadalom és a kisközösségek érdekében dolgozó hallgatók külső megerősítést kapjanak a díj által. Az elismerés további célja, hogy inspirálja a diákságot az önkéntes és közösségi munkába való bekapcsolódásra. A közösség felé való önkéntes, ellenszolgáltatás nélküli példamutató magatartás kifejezetten értékelendő az egyre inkább anyagiasodott világban. A „Gyöngyvirág” díj üzenete szeretnénk, ha minden olyan szakkollégistához és tágabb környezetéhez eljutna, aki szabad idejét áldozza embertársai megsegítése érdekében.”Az ÉV Önkéntese – Gyöngyvirág-díj 2021. első díjazottja Szőcsi Dániel hallgatónk, aki saját szülőfalujában, Fábiánházán, a járvány idején házról-házra járva kampányolt a cigánytelepen, felvilágosítva az oltás fontosságáról az embereket, s segítve őket a regisztrálásban. Biztosra vehetjük, hogy ez által jó néhány embert megmentett a súlyos betegségtől. Szeretettel gratulálunk és kérjük Danit, vegye át az Az Év Önkéntese oklevelet és a hozzá tartozó díjat. Egy másik díjat is alapítottunk, ez pedig az Év Legönzetlenebb Diákja díj, amit az a hallgatónk kaphat, aki a legtöbbet teszi másokért – itt bent a kollégiumban, s a kollégium falain is túl. Ez évben Virág Ádám hallgatónkat találjuk a legméltóbbnak e díjra, akinek önzetlenségre, minden jó ügy mellé odaállásra, kiemelkedő tanulmányi teljesítménye, doktori kutatása, tanítási tevékenysége mellett mindig van kedve, ereje, szeretete. Az Év Legönzetlenebb Diákja 2021. díjat tehát Virág Ádám diákunknak adjuk, megköszönve egész éves önzetlen munkáját! Kedves Ádám, kérem, fáradjon ki a díj átvételére! Kedves Vendégek, kedves Diákok! Befejezésül szeretném megköszönni minden oktatónknak, minden munkatársamnak, s a fenntartónknak a sok fáradozást, segítséget, támogatást amit ebben a tanévben Jezsuita Roma Kollégiumunk és Szakkollégiumunk, diákjaink, a leendő cigány/roma értelmiség megteremtésének érdekében tettek. Isten áldjon meg gazdagon mindenkit mindezért! Mindig szem előtt tartva azt az igét, amelyik így szól: „Hiába dolgoznak a házon annak építői, ha az Úr nem építi azt” (127. zsoltár, Salamon zarándokéneke) hálát adunk Istennek, hogy építette kollégiumunkat, a bentlakókat, a benne dolgozókat, s további áldását kérve, a 2020/2021, tanévet lezárom. Diákjainknak sok pihenést, örömöt, szép nyári élményeket kívánok, s ugyanezt kérem magunknak is, vendégeinknek, munkatársaimnak, hogy a jövő tanévben újra eredményesen tudjunk munkálkodni! Öröm, hogy együtt lehettünk, ünnepeljünk tovább kötetlenebbül a fehér asztal mellett!
Igazgatónő
