Kategóriák
Hírek Szimpóziumok

IV. Szimpózium 2015. 05. 12.

cimlap-vizeses

IV. Szimpózium 2015. 05. 12.

Arra tanítom a gyerekeimet, hogy ha lopnak, meghalnak

A Jezsuita Roma Szakkollégiumban mutatták be a Válasz.hu dokumentumfilm-sorozatából készült Missziós terület című alkotást kedden. A film levetítése után panelbeszélgetés zajlott a film alkotóival, résztvevőivel és a téma szakértőivel.

„Már vörösödött a fejünk, mert nem jutott eszünkbe semmi, mire valaki közölte velünk, hogy »Hát ti egy missziós területen vagytok, csak nem vettétek észre«.” Borbás Barna, a Heti Válasz újságírója így magyarázta, hogy miként kapta címét a Válasz.hu dokumentumfilm-sorozata. Méghozzá nemcsak amiatt, mert a hitről, illetve hiányáról szól, hanem mert új jelentése is van ennek a szónak egy olyan korban, ahol kevés már a felfedezetlen terület.
Kedden aztán egy, a Jezsuita Roma Szakkollégiumban megtartott szimpóziumnak pedig már a témájául szolgált a Missziós terület. A rendezvény címében az is szerepelt, hogy modellértékű közösségépítés, ugyanis ahogy Borbás Barna – aki a bemutatót követő beszélgetések moderátora is volt – elmondta, a dokumentumfilm Keszthelyről és Sümegről is szól, de persze nem csak erről a két településről.

_DSC1557
Antal István, a szakkollégium rektora megnyitójában azt mondta, hogy a Missziós terület illeszkedik a jezsuiták erre az évre meghirdetett stratégiájába, miszerint a határokon fognak dolgozni. És ahogy a szó alatt nemcsak a fizikai, hanem a társadalmi, a lelki értelemben vett határokat értik, úgy Antal szerint ez a misszió nemcsak egyházi, hanem szakpolitikai is, amely választ adhat több kérdésre, vagy legalább sokakat eljuttathat a kérdések feltevéséig.

_DSC1559

Missziós terület
A film a keszthelyi Farkas Edit Római Katolikus Szakképző Iskolát mutatja be, megszólalnak benne az intézet tanárai, diákjai. Itt elsősorban mélyszegénységben élő fiatalok tanulnak többek között Zöldy Pál hitoktatótól, aki képzése, módszere sikerét abban látja, hogy nem „csákánnyal bányászik bennük”, csak kíváncsi rájuk. Mindeközben folyamatosan bevonja a szokásos sümegi kirándulás szervezésébe az idősebb diákokat, így a kilencedikesek már nem felnőttektől, hanem tizenegyedikesektől hallják, hogy „egyszerre eszünk – már ha mindenkinek jutott a tányérjára –, de nem beszélünk egyszerre”. Zöldy Pál szerint az a jó, ha az átadott tudás úgy épül be, „mint kalcium a csontba, hiszen így egy egyenes derekú, emelt fejű nemzedék nő majd fel”.

Hitelesség, őszinteség
Az első kérdésre persze nem kellett sokat várni, Kiss Katalin, a szakiskola igazgatója, Hofher József jezsuita szerzetes és Zöldy Pál kapta a panelbeszélgetés során. Mi van akkor, ha hatni akarunk, de nem sikerül, mert falakba ütközünk? Hofher szerint hozzá kell segíteni az embereket, hogy rájöjjenek, kik is ők, milyen értékek birtokában vannak, de ennek az örömhírnek az átadásához rá kell jönnünk, kik is vagyunk mi igazából. „Ehhez nem kell zseninek lenni, elég csak őszintének” – jelentette ki. Ennek érdekében sok családlátogatás alkalmával együtt főzött asszonyokkal, vagy épített kerítést a férfiakkal, és akkor „megnyíltak és cinkossá váltak”. Megjegyezte, hogy érdekes módon sokszor minél brutálisabb volt a háttér, annál inkább váltak „cinkosokká” a közöttük élők.
Hasonló a véleménye Zöldy Pálnak is, aki úgy fogalmazott: láthatóvá, vállalhatóvá kell válni. El kell fogadni szerinte, hogy ezek a gyerekek nem szeretnek tanulni és iskolába járni, de az ő tapasztalatai szerint ha „előbb megszeretnek téged, utána a koszinusztételt is megtanulják”.
Kiss Katalin is az őszinteséget és a hitelességet emelte ki. Önmagát például rendkívül temperamentumosnak írta le, s ügyelnie kell, mert neki kell betartatnia a szabályokat, így sokszor ő lesz a rossz zsaru. Mesélte, hogy Zöldy Pál sümegi táborában el is hangzik sokszor a gyerekek szájából: az a legjobb, hogy nincs ott az igazgató. Kiss Katalin azonban úgy fogalmazott magáról, hogy lehet, hogy rá jutott a rossz zsaru szerepe, de mindig jószívű és jólelkű, a diákok szavajárása szerint „szívlélek” oktatókat vett fel, akik „nem vallásos dumákat nyomnak”, hanem a tartalomra figyelnek.

Milyen ajándékot hoztál?

Szóba került, hogy mindez azért is nehéz, mert Zöldy Pál szavai szerint hazugságokban élünk, „zavaros vízben, ahol nem látjuk a zátonyokat”. Szerinte az a hazugság okozza a legnagyobb káoszt, hogy az élet könnyű, és minden a boldogságról szól. Ezzel szemben neki azt kell hangsúlyoznia, hogy melózni kell, ami nagyon nehéz. Ennél is keményebb feladatnak tartja, hogy arra felkészítse a diákokat, hogy senki nem várja őket, ha kikerülnek az iskolapadból. Hofher József azonban hozott egy pozitív példát: ugyan mindig azt kapja, ha szegény roma közösségekbe kerül, hogy mit hozott, milyen ajándékot, milyen ételt. Mikor közli, hogy csak prédikálni fog, csalódottak lesznek, de ez a csalódottság csak egy másodpercig tart, mert érzik a személyes szeretetet.
Kiss Katalin pedig egy olyan példát említett, amely más oldalról számít károsnak, de eredője ennek is a folyamatosan a szemünk előtt lebegő, materiális ígérethalmaz. Az igazgató szerint lelki izom vagy a Zöldy Pál által emlegetett kalcium nélkül ebből csak nihil lesz. „Az lesz az általános hangulat, hogy nekünk ez a világ elérhetetlen, ezért úrrá lesz rajtuk a nihil.” Szerinte ehhez a helyszínen kell valamit csinálni, például a cigány pedagógusok nagy segítséget nyújtanának, mert „akármennyire elfogadottak vagyunk a roma gyerekek között, mégis kívülállók maradunk”.

A legnehezebb a tisztességes élet

A rendezvényre várták Kállai Ernő társadalomkutatót, aki nem tudott eljönni, így a beszélgetés második eleme Lukács Ágnes előadásából állt, aki Misszió szociológusszemmel című előadásában azt mutatta be, hogy a felekezeti iskolák milyen többletet nyújthatnak az integráció elősegítésében, lerombolva ezzel azt a sztereotípiát, hogy az egyház oktatási intézményeiben csak a középosztály gyermekeinek elitképzése zajlik.

_DSC1635
A cigánypasztoráció kapcsán arról számolt be, hogy kutatásai szerint a megtért roma közösségekben a keresztényi életmód azzal járt például, hogy csökkent a reménytelenség érzése. Egy harminchat éves tuzséri férfi szavaival úgy lehetne mindezt összefoglalni, hogy „ami a legnehezebb, az a tisztességes élet. Apám arra tanított, hogyha nem lopok, akkor meghalok, én viszont arra tanítom, a gyerekeimet, hogy ha lopnak meghalnak.”

Forrás: http://mno.hu/belfold/arra-tanitom-a-gyerekeimet-hogy-ha-lopnak-meghalnak-1285973

Jezsuita Roma Szakkolégium

Információk

Kategóriák
Csütörtök este Eseményeink Hírek

Alsószentmártoni modell 2015. 05.07.

cimlap-vizeses

Alsószentmártoni modell 2015. 05.07.

A MTA TKKI Romakutatások Osztálya és a Jezsuita Roma Szakkollégium közös kutatási és oktatási program nyilvános interjúsorozata 2015. május 7-én negyedik alakalommal került megrendezésre a Jezsuita Roma Szakkollégiumban. Ezúttal Lankó József Alsószentmárton plébánosa volt a vendégünk a beszélgetést pedig Dr. Kállai Ernő az MTA Kisebbségkutató Intézet tudományos kutatója vezette.

Lankó József 1980 óta teljesít szolgálatot a romák, de azon belül is a kisebbséget alkotó beás cigányok lakta Alsószentmártonon. A településen főképpen német adományokból származó segítséggel tanodákat hoztak létre, óvodát építettek és napi szinten 90 fő ellátására elegendő ingyen konyhát működtetnek a plébánián. Lankó részt vett még a pécsi Ghandi Gimnázium megalapításában is, valamint a Collegium Martineum létrehozásában, amely sajnos anyagi okokból bezárásra került.

A településen működik a Kis Tigris Gimnázium és Szakiskola, ahova az általános iskola elvégzése után a legtöbb gyermek kerül, mivel nem jelent anyagi gondot és így nem kell, kikerülniük zárt világukból, a plébános véleménye szerint ezáltal végkép bezárul a gettó.

A községben megélhetési gondokkal küzdenek a családok, az apák elveszítik tekintélyüket mivel nem tudják családjaikat eltartani. Nagy gondot jelent még a kábítószer fogyasztás, amely a legfontosabb dolgot az emberi kapcsolatokat teszi tönkre, erre a fogyasztói társadalom üzenete csak még károsabban hat „Élvezd az életet!” nincs más dolgod és közben pedig az emberi kapcsolatok tönkremennek, elértéktelenednek.

Az alsószentmártoni Szent Márton óvoda sikeresen működik, ahol az intézményvezető a roma származású bolti eladóból lett óvodapedagógus Jovanovics Ágnes, aki ezúttal a hallgatóközönség soraiban, mint követendő példa foglalt helyet. Példájára több cigány-származású óvónő és dajka is lett az intézményben.

A falubeli cigányság beás nyelven beszél, ami nem hétköznapi módon az egyházi szertartások részévé is vált pl. a temetések egy része beás nyelven zajlik, amelynek fontos közösségmegtartó szerepe van, de ide sorolható még a templomi közös éneklés is, ahol néha még a gitár is előkerül.
Az alsószentmártoni modell sikeressége a jó csapatmunkának és kiváló szakembereknek köszönhető, na és persze az ottani elhivatott plébánosnak, akinek meggyőződése, hogy ha valaki Istent akarja szolgálni, akkor azt leginkább úgy tudja megtenni, ha embertársát szolgálja.

 

Jezsuita Roma Szakkolégium

Információk