A beteg Közel-Kelet – beszélgetés Sajgó Szabolcs jezsuitával
Március 8-án vendégünk volt Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes egy csütörtök esti beszélgetésre. Szabolcs atya 1974-ben vette fel a papi szolgálatot, majd tíz évvel később lépett be a jezsuitákhoz. Beszélgetésünk középpontjában az atya tavaly iraki és egyiptomi útjai álltak.
Szabolcs atya és kis csapata, melynek tagja volt Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója is, tavaly májusban a háború sújtotta Irakban, majd novemberben a szintén nem túl békés Egyiptom
ban járt. Útjuk célja a helyi keresztények helyzetének első kézből való megismerése, a későbbi segítségnyújtás lehetséges módjainak feltérképezése volt.
Irakban régóta háború helyzet van, amit a vallási és etnikai értelemben is végletekig megosztott ország lakossága szenved meg. Egyiptomban sem békés a helyzet, ugyanis megsokszorozódott a keresztények elleni atrocitások száma. Beszélgetésünk során megismerhettük vendégünk az erőszakban fuldokló térségben szerzett élményeit és tapasztalatait. Szabolcs atya létbizonytalanságtól, megpróbáltatásoktól és személyes tragédiákkal megnyomorított emberi sorsokról szóló beszámolóját hallgatva sokkal árnyaltabb képet kaphattunk a számunkra szerencsére csak a hírekből ismert konfliktusról. Szó esett a viszálykodás lehetséges okairól, az ellenálló felek között feszülő és feloldhatatlannak tűnő ellentétekről, az országból Európában menedéket keresők társadalmi integrációjának nehézségeiről, a menekültek és az európaiak kulturális különbségeiről, az otthon maradottak megpróbáltatásairól, a szentatya szolidaritásra és befogadásra való felszólításairól és a háború utáni újrakezdés nehézségeiről is.
A nagyböjti időszakban különösen megrendítő volt hallani a közel-keleti keresztények üldöztetéseiről, akik korunk vértanúivá válva sokszor életükkel fizetnek Krisztus melletti elköteleződésükért és tanúbizonyságot tesznek megrendíthetetlen hitükről, példát állítva ezzel mindannyiunk számára.
Mindannyian szívből reméljük a mihamarabbi békét az egész Közel-Keleten, Sajgó Szabolcs SJ-nak pedig köszönjük megtisztelő látogatását!
Hatvani Ádám
ott sztereotípiát sikerült a séta során lebontani. Bevallom őszintén, roma származásúként nekem is voltak előítéleteim a kerülettel kapcsolatban. A csapból is az folyik, hogy ilyen veszélyes környék, olyan veszélyes környék. Ahogy említettem, az időjárás kedvezett, talán a napsütés segített abban, hogy megvilágítsa ezt a „sötét kerületet”. Egyre beljebb haladván az utcákon láttam a színeket, amiket eddig nem. Egyrészt a történetek alapján, amiket az önkéntesek megosztottak velünk, valamint, ha kicsit jobban kinyitottam a szemem, bebizonyosodott, hogy itt mindenféle ember megfordul.
Az est során minden résztvevő személyesen bemutatkozott, majd Antal István rektor bemutatta az intézmény helyzetét, struktúráját. Farkas Zsolt, a Khamoro táncegyüttes vezetője, koreográfusa, valamint munkatársa és egyben felesége, Farkasné Balogh Marianna autentikus roma énekekkel ajándékozta meg a társaságot, amelyeket Zsolt gitárral is kísért. A családias hangulatban Marianna tánccal is elkísért egy-egy dalt.
