A március 3-i közösségi esten Prokopp Katalin, a JRSZ egyik munkatársa volt a vendégünk. Kati 2003 és 2011 között élt Algériában, s egy közösség munkájában vett részt, egy egyházi mozgalom tagjaként. Mesélt nekünk az ott töltött éveiről, élményeiről, hogy egy kis betekintést kapjunk az iszlám kultúra világáról.
Bevezetésként Észak-Afrika és népei történelméből kaptunk egy kis ízelítőt. Majd szóba került az iszlám vallás, és az ottani emberek kultúrája is.
Ezután elmesélte, hogyan került ki Algírba, Algéria fővárosába, valamint, hogy a munkája során milyen jó kapcsolatokat alakított ki az ottani emberekkel. Azt is elmondta, hogy az ott töltött évek alatt elsajátította az arab nyelvet is. Összességében teljesen pozitívan emlékezett vissza algériai éveire.
Az est lezárásaként pedig belekóstolhattunk az észak-afrikai konyha ízeibe. Ugyanis a vacsorán például ehettünk kuszkuszt, melyet maga Kati főzött.
A beszélgetést nagyon élveztük, mivel nagyon érdekes volt egy olyan embertől hallani mindezt, aki személyesen is megtapasztalta, milyen az élet egy muszlim országban.
Oláh Zsolt
Az Öko Urbána Egyesület együttműködésével, a 2016. február 25-re szervezett közösségi estünkön Dr. Faragó Tibor egyetemi tanárt köszönthettünk köreinkben. Az est érdekessége volt, hogy a tanár úr olyan titkokba is bevezetett minket, melyek a hétköznapi emberek számára nem minden esetben hozzáférhetőek. A titkok alatt olyan személyes történeteket értek, melyeket a tanár úr élt át egy-egy meghatározó, történelmi eseményen. Dr. Faragó Tibor azon kiváltságos emberek közé tartozik, akik részt vehettek több olyan nemzetközi tárgyaláson, ahol döntés született a világot érintő kérdésekben.
Megtudhattunk, hogy egy ilyes nagy jelentőségű tárgyalás mennyi munkával és kitartással jár. Elmondta ugyanis, hogy előfordult, hogy több héten keresztül, éjszakába nyúlóan próbáltak a különböző országok döntéshozói közös véleményre jutni a cél érdekében. Az előadást ne úgy képzeljük el, hogy csak a klímaváltozásról szólt, hiszen egy globális jelenségről van szó, melyhez kapcsolódik minden gazdasági, politikai, szociális, egészségügyi ágazat. Közös érdekünknek kell tekinteni a problémát, megoldást nem találhatunk úgy, ha nem látjuk meg, hogy minden mindennel összefügg. Előadónk szerint szükség van a két legfontosabb alapelv, a prevenciós és az alkalmazkodó készség együttes alkalmazására.
A következőket írta egy beszámolójában: „A párizsi megállapodás és határozat fontos eredménynek tekinthető, és általában is hozzájárulhat a nemzetközi együttműködés erősítéséhez. E megállapodás a benne foglalt kötelezettségek címzettjei szerint egyetemes, azaz minden ország számra kötelezettségeket határoz meg, ami jelentős előrelépés a Kiotói Jegyzőkönyv és annak Dohai Módosításához képest.”
Az előadás nagyon érdekes és izgalmas volt számomra, hiszen egy olyan embertől halhattunk információkat, aki maga is részt vettek a döntéshozatalban. Köszönjük szépen az értékes előadást!
Kőszegi Dóra
Csütörtök este 3 hallgató jutott tovább: Bogdán Mária Eszter, Oláh Zsolt és Farkas András. 20 szavazó polgárra lett bízva a döntés, hogy ki legyen az elnök. A szavazás nagyon szoros volt. Ugyanis 11 szavazatot kapott Oláh Zsolt és Farkas András is. Mivel Oláh Zsolt úgy döntött, hogy nem tudná vállalni az elnöki hivatást, így nem került sor második fordulóra.
Végezetül, 11 szavazattal, Farkas András lett az új diákbizottsági elnök, akinek egy szemeszterre szól a mandátuma. Valamint Bogdán Mária Eszter és Oláh Zsolt a Diákbizottság tagjai. Az új tagoknak ünnepélyes esküt kellett tenniük, hogy vállalnak minden elhivatottságot a közösség érdekében. Reméljük, hogy ötleteikkel felpezsdítik a kollégium közösségi életét, valamint képviselik a hallgatóságot, az érdekeinket.
Ignácz Valentina
A JRSZ és az MTA TK Kisebbségkutató Intézetének közös beszélgetéssorozatának utolsó, 2015. december 3-i témája a “Sajókazai modell”, a dr. Ámbédkár Gimnázium bemutatása volt.
„Te magad kellesz a sorsod alakításához,
ha pedig ezt megértjük, nagy baj nem lehet”
(Dr. Ámbédkár)
A Jezsuita Roma Szakkollégium félévét lezáró csütörtök esti fórumának vendégei Orsós János és Derdák Tibor voltak, akik a sajókazai modellről tartottak részletes beszámolót.
A megszokott rend szerint, a beszélgetés kezdetekor egy kisvideót tekinthettünk meg a sajókazai modellről, ami a Dzsaj Bhím Közösség fenntartásában működő Dr. Ámbédkár Iskolát mutatta be, amely a mélyszegénységben élő roma gyerekeknek próbál kitörési esélyt nyújtani az oktatás segítségével.
Orsós János a hidasi cigánysorról indult és ott határozta el, hogy nem elégszik meg azzal, hogy egész életében beskatulyázzák őt származása miatt. Igaz, nem volt zökkenőmentes az út, de ma már a Dr. Ámbédkar iskola tanáraként mutat példát tanítványainak.
A 3700 fős településen 2007-ben jelent meg a Dzsaj Bhím nevű buddhista közösség, ők a Dr. Ámbédkar Gimnázium és Szakiskola fenntartói. A Waldorf-módszerű oktatás kimeneti követelményei nem különböznek a többi gimnáziumétól, az érettségi feladatok ugyanolyanok, mint a többi iskolában, viszont ide nagy számban járnak cigány gyerekek.
Orsós János bevallása szerint vannak olyan diákok, akikkel az alapoktól kell kezdeni az oktatást, szinte a betűk tanulásától, hiszen nem kaptak megfelelő oktatást idáig. Ez hatalmas kihívás mind a diákok, mind az oktatók számára, hiszen négy évük van arra, hogy eljussanak az érettségi szintjére. Reálisan gondolkodnak és mindenkinek a képességeinek megfelelő iskolát és szakot választják, ha a továbbtanulásra kerülne a sor, így több diák van már, aki egyetemen, főiskolán tanul. Nem elvárás a részükről, hogy akik végeztek és tanárok, nevelők lettek, visszatérjenek a településre és ott segítsenek, de örülnének annak, ha az egykori diákok visszamennének, hiszen ez motiváció lenne a diákok számára.
Ahhoz, hogy valaki az iskola tagja legyen, nem feltétel a buddhista vallás, de körülbelül már negyven sajókazai család lett a buddhista közösség tagja. Nem csak a gimnázium működik ott a buddhisták által, hanem segédkeznek élelmiszerek szétosztásában, hitéleti eseményeket és különböző gyűléseket is tartanak, hiszen fontos, hogy az emberek véleményét meghallgassák, hogy nekik mire lenne szükségük és ennek alapján próbálnak segíteni rajtuk.
A gimnázium azért is fontos ezen a kis településen, mert van, aki azért nem jár iskolába, mert még a távolsági buszt sem tudja megfizetni. A Dr. Ámbédkar iskola segít eljutni a gyerekeknek az iskolába, ha kell, külön-külön foglalkoznak velük, felzárkóztató órákat tartanak, és a tanórákon körbe ülnek a gyerekek, ezzel is kifejezve azt, hogy mindenki egyenlő.
Orsós János szerint sok olyan helyet kellene létrehozni a hátrányos helyzetű fiatalok számára, ahol minőségi oktatást kapnak a fiatalok, és lehetőségeket kell kínálni a tanórán kívüli foglalkozásokra is. Reméli, hogy a közeljövőben több ilyen hely fog létrejönni és sok hátrányos helyzetű fiatal megkapja a kitörési lehetőséget az oktatás által.
Szénási Réka
A program a Nemzeti Tehetségprogram, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és az Emberi Erőforrások Minisztériuma az NTP-SZKOLL-M-15-0003 kódszámú pályázata keretében valósult meg
Szerző: Farkas Teodóra
Klimaparadoxonok címmel tartott előadást Antal Z. László november 26-án szakkollégiumunkban. Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának kutatója 30 éven keresztül vett részt egészségszociológiai kutatásban. A mai napig a legfontosabb kérdés számára, hogy lehet-e harmónia természet és társadalom között.
Együttműködési megállapodást kötött egymással az Öko Urbana Egyesület és a Jezsuita Roma Szakkollégium, ennek keretében a ENSZ Párizsban megrendezésre kerülő 21. Klímakonferenciájához kapcsolódóan közös szemináriumsorozatot szerveznek, melynek ez az előadás is a része volt.
Tudjuk, hogy a globális felmelegedés súlyos a problémát jelent az emberiség számára, amit komolyan kell venni. Mégis hogyan oldhatnánk ezt meg? Keressük a gyógyítás lehetőséget, de mégsem tudjuk orvosolni a kialakult helyzetet. Előadónk szerint ezt az ökológiai kérdést, sőt egyik ökológiai kérdést sem közelíthetjük meg csak a tudomány szemszögéből. Holisztikus szemléletre van szükség, ezért a vallás és a művészet szemszögéből is megközelíthető a dolog.
Az ökológiai gondolkodás híveként kifejtette, mennyire fontos, hogy óvjuk környezetünket. Ez történhet akár ökotudatos települések létrehozásával, vagy akár a klímaprogram segítségével, melyet mindenki a saját lakóhelyén meg tud valósítani. Következő lépés lehet a falvakba történő kiköltözés, illetve nagyobb mérföldkőnek számít az ökofalu tudatos létrehozása. Hazánk már két ilyen faluval is büszkélkedhet. Ezek egyben spirituális központnak is számítanak.
Antal Z. László könyve, mely a Klimaparadoxonok címet viseli, bemutatja, hogy az éghajlatváltozásban milyen gazdasági tényezők játszottak közre, illetve hogy mi áll a fennálló kockázatok csökkentésére irányuló kísérletek sikertelensége mögött. Könyvében a művészet is megjelenik, neves hazai költők verséből asszociál a jelenlegi helyzetre.
„Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!”
/Petőfi Sándor: Tisza/
A program a Nemzeti Tehetségprogram, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és az Emberi Erőforrások Minisztériuma az NTP-SZKOLL-M-15-0003 kódszámú pályázata keretében valósult meg
Csütörtök este 3 hallgató jutott tovább: Bogdán Mária Eszter, Oláh Zsolt és Farkas András. 20 szavazó polgárra lett bízva a döntés, hogy ki legyen az elnök. A szavazás nagyon szoros volt. Ugyanis 11 szavazatot kapott Oláh Zsolt és Farkas András is. Mivel Oláh Zsolt úgy döntött, hogy nem tudná vállalni az elnöki hivatást, így nem került sor második fordulóra.
Végezetül, 11 szavazattal, Farkas András lett az új diákbizottsági elnök, akinek egy szemeszterre szól a mandátuma. Valamint Bogdán Mária Eszter és Oláh Zsolt a Diákbizottság tagjai. Az új tagoknak ünnepélyes esküt kellett tenniük, hogy vállalnak minden elhivatottságot a közösség érdekében. Reméljük, hogy ötleteikkel felpezsdítik a kollégium közösségi életét, valamint képviselik a hallgatóságot, az érdekeinket.
Ignácz Valentina
A JRSZ csütörtök esti fórumának vendége 2015. november 12-én Ian Mor Izrael Állam magyarországi nagykövete volt, aki lendületes előadásában az Ígéret Földjéről, valamint a nagykövetség feladatairól tartott beszámolót a szakkollégistáknak.
2015. 11. 13-án a Jezsuita Roma Szakkollégium vendége Ian Mor Izrael állam magyarországi nagykövete volt. A nagykövet érkezését fontos biztonsági előkészületek előzték meg, a kollégium minden részét leellenőrizték, csak így érkezhetett meg hozzánk a fontos diplomata.
Ian Mor angol nyelvű interaktív előadását egy a diákokhoz intézett kérdéssel kezdte, hogy mi az első gondolatunk, mikor meghalljuk az Izrael szót. A nagykövet szerint azok a negatív információk, amelyeket a médiából hallunk Izraelről, sokszor hamis tények. Ian Mor előadásából megtudhattuk, hogy Izrael politikailag Európához tartozik, az egyetlen demokrácia Közel-Keleten, és népességének 75%-a zsidó vallású. Az izraeli nagykövet elmondása szerint átérzi a cigányság helyzetét Magyarországon, hiszen több közös pont található a cigányság és a zsidó nép történetében, ilyen például a holokauszt. Fontosnak tartja, hogy megemlékezzünk ezekről a szörnyűségekről, illetve fontos, hogy a megemlékezéseken felhívjuk a figyelmet arra, hogy az antiszemitizmus egyenlő az emberi butasággal. A nagykövet óva intett minket az elítélő szavaktól, hiszen a szavakkal való bántás, a gyűlölködés, a romák, a zsidók és a melegek elleni propagandák a végén tettlegességhez vezetnek. Ian Mor a legfontosabb nagykövetségi feladatai közé sorolta a béke hirdetését mindenki között.
A nagykövet számára zsidónak lenni annyit jelent, hogy megtartja az ünnepeket, az alapvető szabályokat, és ápolja a zsidó kultúrát. Szerinte minden embernek életében egyszer el kell látogatni Izraelbe, hiszen fontos, hogy valójában megismerkedjünk a zsidó kultúrával, és csak azt higgyük el, amit a szemünkkel látunk, hiszen ez egy olyan hely, amely mindenkit befogad, és azért ilyen erős ország, mert igaz hívők lakják, akik hiszik, hogy békével lehet elérni mindent az életben.
Ezúton is köszönjük Ian Mor Izrael Állam nagykövetének, hogy megtisztelte szakkollégiumunkat látogatásával és nagyszerű előadásával!
Szénási Réka
A program a Nemzeti Tehetségprogram, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és az Emberi Erőforrások Minisztériuma az NTP-SZKOLL-M-15-0003 kódszámú pályázata keretében valósult meg
A JRSZ és az MTA TK Kisebbségkutató Intézetének közös beszélgetéssorozatának 2015. november 5-i témája a „Hodászi-modell” volt, amelyet a Hodászi Görög Katolikus Cigány Egyházközség volt parókusa, Gelsei Gábor mutatott be a szakkollégisták és az érdeklődők számára.
2015. november 5-én a Jezsuita Roma Szakkollégium csütörtök esti vendége az Ópályi Görög Katolikus Egyházközség jelenlegi és Hodász község volt parókusa, Gelsei Gábor, az est témája pedig a példaértékű „Hodászi-modell” volt. Hodász egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kis település, népessége 3500 fő, ebből körülbelül 2000-en cigány származásúak, akik többségben az oláh cigány közösség tagjai.
Hodász a roma pasztorációjáról vált ismertté – kezdte bevezetőjét Gelsei Gábor, akit „rasajnak” (pap) szólítanak a helyiek. Véleménye szerint fontos megemlíteni Sólya Miklós katolikus lelkész nevét, aki szabadidejét áldozta fel arra, hogy eljárjon a cigánytelepre, és az ott lakókkal Istenről beszélgessen. A későbbiekben a helyi cigány lakosok Sólya Miklós segítségével kialakítottak egy kápolnát egy kis vályogházból, majd cigány nyelvre fordították a liturgiát. A kápolna mellett létrehoztak egy közösségi házat, óvodát és anyaotthont, majd egy Roma Tájház is épült.
A Görög Katolikus Cigány Egyházközség egy egyház által finanszírozott intézményrendszer, ami a romák életében fontos szerepet tölt be, viszont Gelsei Gábor hangsúlyozta, hogy politikai segítség nélkül nem működhetett volna és nem is működhetne ez a kezdeményezés. Nagyon sok erő, kitartás és akarat szükséges ehhez a munkához, saját bevallása szerint nem sokan képesek kitartani céljaik mellett a sok kudarc miatt, még egyházi emberként sem.
A parókus 1993-ban érkezett a közösségbe, egyik legfontosabb feladata a templom építésének befejezése volt, amelyet még Sólya Miklós kezdett el. Gelsei Gábor megtanulta a cigány nyelvet, így még közelebb került a közösség tagjaihoz és jó barátság alakult ki közöttük, olyannyira, hogy a mai napig szerveznek közös alkalmakat, ahol a hodászi romák és a „rasaj” együtt ünnepelhetnek és beszélgethetnek .
Ez a fajta közösségépítés, nevezhetjük akár animációnak is, a romáknak többféle segítséget nyújtott. Például olyan OKJ-s tanfolyamokat indítottak, amelyek hasznosak voltak a közösség tagjai számára, és ezáltal szerezhettek munkahelyeket. Ilyen volt többek között a betegápoló, a szociális ápoló, vagy a dajkaképzés.
A sok türelemnek, kitartásnak és a közösség tenni akarásának együttes eredményeképp ez a roma közösség elindult a fejlődés útján, felhívta magára az egész ország figyelmét és követendő példa lett mind az egyház, mind a világi segítők számára, amely a nem cigány közösséggel való békés együttélést segíti. Reméljük ez a tapasztalat Hodászt és az ország többi települését továbbra is segíteni fogja!
Szénási Réka
A program a Nemzeti Tehetségprogram, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és az Emberi Erőforrások Minisztériuma az NTP-SZKOLL-M-15-0003 kódszámú pályázata keretében valósult meg
Hogyan virágoztassunk fel egy elszigetelt települést elkeseredett emberekkel, vajon lehet –e reményt és motivációt adni, amikor semmi sincs rendben?
Október 15-én, az MTA-val közösen szervezett nyolcadik interjúesten, Ignácz József besencei polgármestert üdvözölhettük köreinkben. A kistelepülés Baranya megyében, ezen belül is az ország egyik leghátrányosabb térségében, a Sellyei járásban található. Jómagam Sellyéről származom, ennél fogva a téma fokozottan felkeltette az érdeklődésem, és jó érzéssel töltött el, hogy a környékünkről jött el hozzánk egy példamutató ember.
Kezdésképp betekintést nyerhettünk a falu életébe, a helyszínen leforgatott Besence Open https://www.youtube.com/watch?v=oT9ZGAU1ico című videón keresztül. A bemutatófilm egyszerre tartalmaz humoros és komoly elemeket is, mindenesetre minket megmosolyogtatott. A falu legjobban elhíresült programja a teniszpálya létesítménye volt, melyet egy pályázatnak köszönhetően valósítottak meg, ahol a mai napig közösségszervező célokkal sportolnak a helybeliek. Számos, az életben is hasznosítható dologra tanítja őket a tenisz. A beszélgetés alatt mindvégig nagyon személyes történeteket hallhattunk a polgármester életéről, céljairól, gyermekkori álmairól. Elmondta többek között, hogy nem tudatosan készült a polgármesteri hivatásra, ugyanis gyermekkorában pincér szeretett volna lenni. Egy másik személyes felütése volt, amikor arról beszélt, hogyan került először kapcsolatba a joggal: a középiskola második osztályában nem vették fel a kollégiumba, mert demoralizáló személyiség volt, ezért segítségül fordult az akkori párttitkárhoz, hogy fellebbezést írhasson a döntésre. Sajnos válasz nem érkezett rá, így azért próba szerencse elindult beköltözni a kollégiumba, ahol a portás néni döntése alapján felvételt nyert. Viszont a listán nem szerepelt e neve, emiatt a váróteremben kellett éjszakázni. Az ilyesfajta nehéz helyzetekben nagy támogató erő volt számára a család, ami nem sok embernek adatik meg.
A hátrányos helyzetű tehetséges fiataloknak szükségük van egy támogató intézményre, hogy sikeresen tudjanak érvényesülni az iskolában, így szinte a semmiből hozták létre Pécsett az alapítványi iskolát. Elmondása szerint élete egyik legtermékenyebb időszaka volt ez, szakmájából kifolyólag az iskolában élelmezésvezető volt, illetve kuratóriumi tag is.
A polgármesteri státuszáig hosszú és nehéz út vezetett, harmadjára választották csak meg, először csak képviselő lehetett. Elmondta, hogy szerinte jóval nehezebb visszamenni a saját közösségünkbe, és ott hitelesnek lenni, érvényesülni immáron értelmiségiként, mint mikor egy idegen érkezik az adott helyre és próbál változásokat elérni. Óriási türelem és több év kellett ahhoz, hogy befogadják őt a közegbe. Maga részéről igyekszik együttműködően vezetni a falut, olykor akár a véleményével eltérő gondolatokat is elfogadni.
Az egyik legfontosabb kérdés az est folyamán az volt, hogy mit lehet ígérni az embereknek, mit hisznek el. A polgármester úr szerint a leglényegesebb, hogy tudassuk velük, hogy képesek bármire. A „Gondoskodó falu” program keretében 41 millió forint támogatást kaptak, melyből OKJ-s képzéseket nyújtott az emberek számára, mind ezt, hogy pl. az építőipari szakmában az adott személy háza volt a gyakorlati hely, ezzel is motiválva őt a jó teljesítésre. Számomra a legtanulságosabb kijelentése volt, miszerint adott körülmények között a cigány emberek is ugyanannyi mindenre képesek, mint a nem cigányok, ezt már többször be is bizonyítottuk. Létrejött a több hektárnyi kertészet is, ahol mindenféle gyümölcsöt és zöldséget termesztenek a helyiek. Ignácz József úgy vélekedik, az ilyen projekteknél nagyon fontos a fenntarthatóság. Szerinte az emberek már megtapasztalták, hogy amit csinálnak, az nem haszontalan, saját életükben érzékelik a változást, így nélküle is működne. Viszont hiányoznak azok a fejlődőképes emberek a faluból, akiket képezni lehetne, mert sajnos belegyökereznek a közmunkaprogramba.
A beszélgetés végén arra biztatott minket, hogy próbáljunk meg saját erőnkből érvényesülni, ne pedig az úgynevezett roma státuszokra pályázzunk. A polgármester úr nagy szeretettel ajánlotta figyelmünkbe a hozzá hasonlóan sikeres roma értelmiségi emberek életéről megjelent könyvet, tele személyes történetekkel, melynek címe: Kitörők. Véleményem szerint sok jó tanácsot kaphattunk az est folyamán, melyeket igyekszünk majd betartani.
Köszönjük az előadást Ignácz Józsefnek!
Kőszegi Dóra
A program a Nemzeti Tehetségprogram, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és az Emberi Erőforrások Minisztériuma az NTP-SZKOLL-M-15-0003 kódszámú pályázata keretében valósult meg
Zeneiségünk története
Milyen folyamatokon ment keresztül a kávéházi cigányzene? JRSZ-es diákok új területen végzett kutatásukat ismertették.
II. Tanulmányi hétvégénket megelőző péntek esti kulturális programunk a megszokottól kissé eltérően zajlott, hisz október 9-én meghívott előadó nélkül töltöttük együtt az estét, pontosabban előadóinkat a közösségünkből köszönthettük, Baranyi Zoltán és Farkas András személyében.
Mindkét fiú a klasszikus zenei pálya mellett döntött, Zoli kiváló hegedűművész, András szakterülete pedig az ének, ezen belül is az opera műfaja. Tanulmányaikkal összefüggő ma esti témájuk, A kávéházi cigányzene mindnyájunkat megérintett, hisz a cigányok életében, úgy gondolom, fontos szerepet tölt be a zene. Így nagy érdeklődéssel vártuk a fiúk bemutatóját az eddig végzett kutatással kapcsolatban.
Amint elmondták, kutatói munkájuk azzal a céllal indult, hogy összegyűjtsék a kávéházi cigányzenével kapcsolatos legfontosabb, legértékesebb információkat a kezdetektől napjainkig, hiszen ilyen kezdeményezésre még nem került sor.
Megtudhattuk, hogy cigányzenészekről először a 13. században számolt be Daniel Speer, majd később, a 17-18. században jelentek meg a mai napig elismert zenészek, mint Czinka Panna, Barna Mihály, e korban vált igazán elismertté a művészetük. A szabadságharcban is nagy szerepük volt, ugyanis ők éltették tovább azokat az elhíresült Kossuth-dalokat, melyeket együtt zengett a nép. A következő történelmi esemény a kiegyezés volt, mely után fénykorát élte a magyarországi cigányzene, ugyanis megjelentek a kávéházak, és az emberek így éttermekbe, szórakozni jártak, a nemesség és a külföldiek igényelték a muzsikát. Kutatásukból megtudhattunk még több információt, milyen korszakokon, eseményeken ment keresztül a zeneiség, mire eljutott addig, hogy napjainkra már nem túl nagy az igény az efféle műfaj iránt.
A program legfontosabb része úgy vélem, az ezt követő közös beszélgetés volt, amikor is a fiúk megoszthatták velünk az egyéni gondolataikat a témával kapcsolatban. Felvetődött a kérdés, hogy vajon mivel lehetne újra fellendíteni a hazai cigányzene iránti érdeklődést? Több ötlet is támadt a megoldásra, például az, hogy a tehetséges cigányzenészeknek részt kellene venniük minél több rendezvényen, médiában, közéletben, illetve, hogy új vezetőkre, menedzserekre lenne szükség, akik megfelelő technikával, tudatosan népszerűsítik a zenét.
Az est végén, úgy gondolom, mindenki nagyszerű élményekkel távozott, büszkék vagyunk, hogy vannak közöttünk ilyen tehetséges és motivált zenészek, akiket érdekel a zeneiségünk múltja, jelene és jövője.
Kőszegi Dóra
A program a Nemzeti Tehetségprogram, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és az Emberi Erőforrások Minisztériuma az NTP-SZKOLL-M-15-0003 kódszámú pályázata keretében valósult meg
